Page - 114 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

114 az emlékeknek' egy új, a megelőző korból még ismeretlen fajára is találunk, vagyis a sírokra, a melyek azontúl a legdúsabb régészeti anyagot szolgál- tatják. Alkalmasint ebben a korszakban kezdett először csírázni a túlvilági életre vonatkozó vallási képzelet is, s ez adott okot arra, hogy a halottakkal együtt a mindennapi élet tárgyait is eltemessék. Az újabb kőkorszaki ember említett különféle lakhelyei közül Galicziában eddig legalaposabban a Krakó közelében levő barlanglakásokat kutatták át. Itt azt tapasztalták, hogy a legrégibb, legkevésbbé kidolgozott s az esetlen palaeolith-korszaki kőeszközökhöz leginkább hasonlító tárgyakra a krakói hegylánczolatnak épen azokban a barlangjaiban találtak, a melyekben a palaeolith-korszaki ember emlékei is előkerültek, továbbá a dél felől szom- szédos barlangokban, milyenek a Maszycka, a mammutbarlang, a Wierz- chowska, B^blowska barlang, stb. Mennél messzebbre megyünk dél felé, annál nagyobb haladást látunk. A Kobylany, Bolechowice vagy Podskalany melletti barlangokban kidolgozottabb kézi művekre akadunk, mint az előbb említettek és a Mników melletti hegyszakadék barlangjaiban ismét emezekénél is magasabb művelődés emlékei találtattak. Ezekből azt következtetjük, hogy a Krakó-vidéki neolith-kori népesség lassanként nyomúlt éjszakról dél felé. Azok a kőszerszámok, melyeket a Maszycka, Wierzchowska és Bgblowska s más szomszédos barlangok neolith-korszaki lakosai használtak, a palaeolith- korszaki emlékektől csak abban különböznek, hogy kisebbek és ügyesebb készítésűek. Olykor — jóllehet még ritkán — csiszolt kőszerszámok is fordúl- nak elő, úgy mint hosszúkás, lapos ékalakú kőkalapácsok és kőbalták, melyeket háncscsal vagy húrral kötöztek rá fanyelükre. Ezeket a kőszerszámokat valószínűleg homokkal, vízzel s valami fából és húrból erre a czélra szerkesztett automatikus készülékkel csiszolhatták és fúrhatták ki. A kőeszközök mellett, mint az előbbi őstörténeti korszakban, szarvasagancsból való eszközök is lehettek használatban, így kalapácsok és markolatok, továbbá csontszerszámok is, példáúl az állatbőröknek ruházatúi összevarrására szolgáló árak és más hasonlók. Ekkor fordúlnak elő először az úgy nevezett malomkövek is, vagyis nagy, kivájt, a száraz gabona szét- morzsolására való kőlapok, továbbá agyagcserepek is, bizonyságáúl annak, hogy az ember már a fazekas mesterséggel is megpróbálkozott s földmíve- léssel és állattenyésztéssel is kezdett foglalkozni. Az edényeket agyagból kézzel, minden szerszám használata nélkül alkották. Formájuk legnagyobb részben félgömb alakú tál vagy fületlen