Page - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

150 elismerni ; Kis-Lengyelország Krakóval és Sandomirral épen öt évvel azelőtt szállott II. Venczel cseh királyra, ki elől Przemysláv Krakóból megfutott. Venczel tiltakozott is a nagy-lengyel fejedelem törekvései ellen s Krakó számára követelte a Lengyelország feletti fő hatalmat. Összeütközésök kikerűl- hetetlennek látszott, mikor Przemysláv királyt 1296 február 8-án, néhány hónappal koronázása után, a brandenburgiak elleni hadjáratában meg- gyilkolták. Ekkor a cseh király is részt vett a Przemysláv örökségeért való küzdelemben; de Lokietek Ulászlóban, Sieradz fejedelmében fáradhatatlan ellenfélre talált. Csakhogy Ulászlót nem sokára elűzték, mire Venczel 1400-ban a gneseni székesegyházban Lengyelország királyává koronáztatta magát. Ha Przemysláv merész tette a királyi czímet ki nem ragadja a feledésből, Venczel valószínűleg lengyel birtokait csak a cseh korona tartományainak tekinti, így azonban a lengyel királyság föntartatott, még pedig personal-unióban Csehországgal. Venczel öntudatlanul másnak egyengette az útat ; halála után (1305), mikor egyetlen fia, III. Venczel, az utolsó Przemysl, csakhamar meghalt (1306), Lokietek Ulászló hatalmába keríté azokat a területeket, melyek Csehországgal egyesülve, a cseh királyi család uralma alatt a helyre- állított lengyel királyságot alkották. Lokietek Ulászló még II. Venczel életében megkezdé a küzdelmet. Hü támaszra talált a kis-lengyelországi nemességben, mely az idegen uralomba bele unva a nemzeti zászló köré sorakozott. Ellenben a városok német polgár- sága ellenséges indulattal viseltetett iránta. 1311-ben a kis-lengyel városok Krakó vezetése alatt föllázadtak, de leverettek, csakhogy a fölkelés miatt Ulászló nem léphetett föl a német-rend ellen, mely hatalmába ejté Pomerellát. Lokietek Ulászló, mint a nemzeti törekvések fő harezosa, — éles ellentétben az ország német elemével, valamint a lovagrenddel, mely, mint Németország előőrse keleten, már megkezdé harczait Lengyelország ellen, — megalapította az újjászületett lengyel királyságot, mikor magát Krakóban 1320-ban megkoronáztatta. Az 1296-ki és 1300-ki koronázások Gnesenben mentek végbe; Lokietek az új királyság hatalmi góczát ismét délre helyezte át s megújította Kis-Lengyelország fővárosának elsőbbségét, mely már kétszáz évvel azelőtt, a részfejedelemségek korának kezdetén megillette. Ez a Magyar- országgal és Csehországgal fönnálló viszonyokból folyt. Róbert Károly magyar királylyal ugyanis szoros barátság és szövetség létesült, s e szövetség lett az új királyság külpolitikájának alapköve, míg János cseh királyban,