Page - 153 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

153 adatának tekinté. Halics utolsó fejedelmének, Troydenovicz Boleszlónak halála már 1340-ben alkalmat adott Kázmérnak, hogy hatalmába ejtse az uratlan fejedelemséget. Immár az volt előtte, hogy állását az új szerzeményben meg- szilárdítsa s a litvánok, valamint a tatárok ellen megvédje. Csak 1347-ben köttetett egyezség, melyben Lemberg és Halics vörös-rutén területei Kázmér- nak adattak át, ellenben Litvánia megmaradt Volhynia birtokában. De csak- hamar új harczok támadtak, melyek megszakításokkal 1366-ig tartottak. Kázmér Beiz, Chehn, Vladimir és Krzemieniecz volhiniai területekre is kiter- jeszté uralmát, melyeket ugyan litván fejedelmeknek engedett át hűbérűl, de váraikba lengyel csapatokat és lengyel starosztákat tett. E hosszas háborúk- ban Kázmérnak valószínűleg még magasabb szárnyalású tervei voltak. A távol keleten, a vörös-rutén tartományon túl feküdt Podolia puszta, uratlan területe, melynek gyér népessége a tatároknak fizetett adót. Podoliát kiragadni a tatárok kezéből, gazdag síkjait megnyitni a lengyel telepedésnek s Podolián át egész a Fekete-tengerig hatolni, úgy látszik, ez volt az a távolabbi czél, melynek előfeltételéül Halics megszerzése akart szolgálni. De Litvánia itt is megelőzte a lengyel királyt. Olgerd, litván nagyfejedelem, a kék vizeknél megverte a tatárokat s hatalmába keríté Podoliát, melynek kormányzatát unokatestvéreire, a Koriatoviczokra bízta. Kázmérnak azonban legalább annyi sikerűit, hogy Podolia uraival való jó viszonya megnyitotta az „igéret földjére44 való lengyel telepítés útját. A telepítés e közben a vörös-rutén terűleteken tetemes haladást tett, még pedig valamint a korona, akképen a kis-lengyelországi urak jószágain is, kiket a király kegyelme nagy uradalmakkal ajándékozott meg. A Dnieszter- menti új szerzemény egész Lengyelországra nagy gazdasági lendület bő kútfejévé lett, mely az összes rendekkel éreztette hatásait. Ez a tartomány eleitől fogva nem csekély szerepet vitt a nyugat és kelet közötti kereskedelmi érintkezésben, és Lemberg, mely fontos forgalmi útak góczpontján feküdt, már tekintélyes vásárhely volt. Mióta Nagy Kázmér e tartományt megszerezte és a tatárokat elűzte, a keleti kereskedés ez elágazása még nagyobb fontos- ságra emelkedett, mert Kázmérnak a moldvai és havasalföldi vajdakkal való viszonya, főleg 1360 után, új útakat nyitott a Fekete-tenger partján levő genuai gyarmatokhoz. Ebből mérhetetlen haszon háramlott a lengyel váro- sokra, melyek immár tekintélyes állásra vergődtek a világkereskedés nagy forgalmában; az ő érdekök szorosan összeforrott az államéval, melynek védelme lendületet adott jóllétöknek. Ez meg őket ösztönzé arra, hogy G. 20