Page - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

154 szorosan csatlakozzanak a nemzeti királysághoz, mely iránt még nem rég oly ellenséges állást foglaltak el. így a lengyel királyság Nagy Kázmér alatt egyre gyarapodott belső erejében. A király gondot viselt a jóllét emelésére, az igazságszolgáltatás lelkiismeretes és szigorú gyakorlására s e mellett különösen fáradhatatlanúl munkálkodott a törvényhozás terén. Távol állt tőle az a gondolat, hogy új törvényeket erőszakoljon az országra; a legnagyobb kímélettel volt a fönnálló szokások iránt, melyek a nép jogi öntudatát áthatották; azokra való tekintettel kezdte meg a nemzeti szokásjog följegyzését, mely munka közben az egyes tartományok szokásai közötti leglényegesebb különbségeket kiegyenlíteni s így az állam szilárdabb egyesülését előkészíteni igyekezett. Kázmér azt reméllé, hogy az általa tört úton a nemzeti szokásjog tovább fog fejlődni. Kétségkívül ezzel állt kapcsolatban a nagy király azon alkotása, mely minden művénél tovább fönmaradt, t. i. a krakói egyetem alapítása 1364-ben, hol akaratához képest a római és egyházi jog művelése a legelőkelőbb helyet nyerte. Azon föladatok közt, melyeket az újjászületett királyságnak meg kellett oldania, a legfontosabbak egyike volt az állam kiépítése, melylyel a Piasztok egykori birodalmának jó nagy területei épen semmi kapcsolatban sem álltak. Kázmér lemondott arról, hogy a sziléziai fejedelemségeket, melyek Lengyel- országtól régóta elidegenedve, az egyetlen Schweidnitz kivételével elismerték a cseh korona hűbérúri felsőbbségét, Lengyelország uralma alá hajtsa. Ellenben Mazoviát hűbéres viszony alapján állandóan összekötötte Lengyel- országgal. Okos, éveken át körűitekintéssel folytatott politika gyümölcse volt, hogy IV. Károly császárt rávette, hogy a cseh koronának Plockra irányúló hűbéri követeléseiről lemondott s a mazoviai Piasztokat a Lengyelországhoz való szoros kapcsolatra bírta. 1355-ben, midőn a mazoviai fejedelemségek- ismét egy egészszé egyesíttettek, III. Ziemovit a lengyel koronától kapta hűbérűl herczegségét. Keleten tett hódításaival s a bölcs király erélyes belső kormányzatával Lengyelország ismét tetemes hatalommá emelkedett. Kázmér érvényre tudta emelni tekintélyét a szomszéd államok irányában s nem csekély részt vett a Luxenburgok, a Habsburgok és a rokon Anjouk kölcsönös viszonyaiban. Ez kiemelte Lengyelországot addigi elszigeteltségéből s egyenesen érintkezésbe juttatta Közép-Európa nemzetközi ügyeivel. Nagy Kázmér politikájának irányát a magyar udvarral való szoros szövetsége határozta meg. Bizonyos tekintetben maga is ez udvar tanítványa