Page - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1
Image of the Page - 170 -
Text of the Page - 170 -
170
Miért nem sikerűit az egyesülés akkor sem, azt forrásaink nem mondják.
A rutén krónikás semmit sem tud Dániel elszakadásáról s a többi forrásokból
sem derül ki több annál, hogy a pápa később megdorgálta. Az egyházi
egyesülés önmagától megbukott, mihelyt megváltozott a politikai helyzet,
mely annak feltételéül szolgált. Dániel a tatárok ellen haladéktalanul
háborút indított, melyet eleinte jó szerencse kisért. Azonban az ellenség
csakhamar roppant erővel tört az országra; Dánielnek ismét menekülnie
kellett, testvére és fiai pedig a pogányok parancsára kényszerűitek összes
városaikat lerontani s a tatársággal a litvánok és lengyelek ellen vonúlni.
A tatárok egyetlen csapása elég volt, hogy halomra döntse azt a rendszert,
mely itt ellenök alakúlni kezdett, s a rutén városok falaival együtt az egyházi
unió is összedőlt.
De Dánielnek ez egyházügyi intézkedései még sem maradtak következ-
mények nélkül. Akkorról említik az első kísérleteket, hogy a római szer-
tartás is átültettessék a rutén országokba, s e kísérletek Szent Jáczintnak,
a prédikátorok rendje egyik krakói szerzetesének (meghalt 1257) nevéhez
fűződnek. A kolduló szerzetek csakhamar megtelepedtek Halicsban, Lemberg-
ben, Przemyslben, s különösen Lev neje, Konstantia magyar királykisasszony
pártfogolta őket. Római katholikus vallású rutén püspököket is említenek
a XIII. században s metropolitájoknak a leubusi püspök tekinté magát. Úgy
látszik, csak czímzetes püspökök lehettek; de, hogy voltak, azt a fönt ismer-
tetett tények mellett eléggé bizonyítja, hogy az ország katholizálása ekkor
már tetemes haladást tett.
Dániel 1266-ban halt meg. Hősies, bölcs, soha sem csüggedő fejedelem
volt, kétségkívül a legkiválóbb vörös-rutén uralkodó, a kiről elmondhatták,
hogy ismerte népének szükségleteit. Csak az volt a szerencsétlensége, hogy
az országot, melyet véghetetlen fáradsággal támasztott föl romjaiból, halálakor
gyászos rabságban hagyta. Birodalma nem is volt egységes állam, hanem
kisebb fejedelemségekre oszlott, melyeket az uralkodó család tagjai bírtak.
Halicsban Dánielt fia, Szvárnó (1 266—70) s ennek korai halála után második
fia, I. Lev (1270—1301) követte, kitől, mint láttuk, Galiczia mai fővárosa
nevét nyerte. Lev uralomra és országokra vágyakozó ember volt. Távol
állt atyjának eszményi törekvéseitől, s rokonai, valamint a krónikás boszú-
ságára az orosz fejedelmekhez hasonlag a tatárokkal való barátság útján
igyekezett uralomvágyát kielégíteni. Készségesen tett velők rabló betöréseket
a szomszédos országokba, mi azonban csak új nyomort hozott a saját népére,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Volume 19/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (1)
- Volume
- 19/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 472
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch