Page - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

176 pénzbeli kárpótlást kap érte. Lengyel Kázmér kétségkívül már ekkor semmi reményt sem táplált az iránt, hogy fia születhetnék, mert csak úgy érthető, hogy e szerződést megkötötte, ha biztosra vette, hogy halála után a két állam valóban, még pedig örök időkre egyesül. A szerződés már meg volt kötve, mikor Boleszló meghalt. Alig hogy hírét vették, a két király haladéktalanul Vörös-Ruténiába indította hadait. Kázmérnak, a ki közelebb volt, sikerűit Lemberget hirtelen megrohanással elfoglalnia, mire, valószínűleg Róbert Károlylyal közösen, birtokba vette az egész országot (1340 május). Az igazi küzdelem azonban csak ekkor kezdődött, mint a bojárokkal, úgy a tatárokkal, meg a litvánokkal is. Makacs, sokféle fordúlatban bővelkedő volt ez a tusa, melyben a szövetséges királyok hol egy bojárra, przemysli Demetriusz Detkóra bízták az ország kormányát, hol a litván Lubert-Demetriusznak voltak kénytelenek átengedni egyes részeit. Csak 26 év múlva, mikor Magyarország trónusán már rég Károly fia, Lajos ült, sikerűit az egész lemberg-halicsi földet s Volhynia nyugati felét állandóan birtokba venni.* 1340 óta Vörös-Ruténia soha sem nyerte többé vissza önállóságát. Egyelőre Lengyelországhoz tartozott, melynél Kázmér halála után is meg- maradt 1372-ig. Szerencse volt az országra nézve, hogy bekebelezése Kázmér alatt történt, az emberséges, város-építő és paraszt-király alatt, kinek a nép anyagi és szellemi emelésére irányúló gondoskodása az új szerzeményre is kiterjedt. A szakadatlan hadakozás közben is buzgón folyt az országban a telepítés, erdőirtás, építés és munkálkodás ; számos új falu és város keletkezett ; a régiek a magdeburgi jogot nyerték s falakkal és bástyával láttattak el, melyek romjai ma is megvannak. A régi szokásokon, íráson és nyelven sem igen történt változás ; a belföldiek hivatalt és méltóságokat viseltek, a bojá- rokat az udvarba édesgették, a lakosságot kegyelmek békítették ki az új állapotokkal. A katholikus vallás terjesztése iránt a királyban megvolt a fogékonyság ; ő kezdte meg Lembergben a latin székesegyház építését, mely ma is fönnáll. De hogy e téren Kázmér mennyire óvakodott az elhamarko- dástól, mutatja, hogy a kath. püspökök, kiket a pápa az ország számára kinevezett, még ekkor sem foglalhatták el állásukat. Ellenben Kázmér volt az, ki a rutén nép egy rég táplált óhajának teljesedését elősegítette a hazai orthodox egyház érdekében. Mióta ugyanis * A Lubart-Demeter herczegnek tulajdonított harangon, melynek képét a 177-ik lapon adjuk, fölírat van, mely magyarul így szól : „6849-ben öntetett e harang Szent Györgynek Euphemius apát által Demeter fejedelem alatt". Alant pedig ez van rá vésve: „és írta Szkora Jakab".