Page - 181 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

181 alkottak egységes egészet. Magában Litvániában nagy különbség forgott fönn a rutén és a tulajdonképeni litván tartományok közt. Amazokat a sok évi háború és a tatár iga elkorcsosította és elgyöngíté ugyan, de volt saját, Byzanczból kölcsönzött polgárosodásuk és irodalmi nyelvök, mely még a litván nagyfejedelem wilnai udvarába és kanczelláriájába is bejutott. A tulajdon- képeni litvánok ellenben még pogányok voltak s így országukat a középkori nemzetközi jog el nem ismerte. A keleti-tengeri tartományok német kereszte- seinek tehát e jog fogalmai szerint teljes szabadságukban állt, hogy a keresz- ténység terjesztése végett Litvánia ellen irtó háborút folytassanak. Jagetto a politikai bölcseség parancsát teljesíté tehát, midőn László néven megkeresz- teltette magát s mindjárt koronázása után Litvániába ment, hogy népét is rábírja a keresztség fölvételére. A lengyel papság volt hivatva a térítés e művét végrehajtani. Két új püspökség alapíttatott, Wilnában és Trokiban, s a gneseni lengyel érseknek rendeltetett alá. Ezzel a nyugati polgárosodás a tulajdonképeni Litvániában is erős gyökeret vert. De a lengyel hatás Litvániában nem érvényesülhetett olyan gyorsan és általánosan, hogy Litvániának rögtöni bekebelezését lehetővé tegye. Előbb a pogány litvánokat valóban át kellett hatnia a kereszténység szellemének, a litván-rutén birodalom egész közigazgatási és társadalmi szervezetének legalább közelednie kellett a lengyelhez. Lengyelország politikai intézményei- nek e terűletekre való áttelepítését azzal kezdé meg László-Jagetto, hogy a litván tartományokban a lengyel vajdaságok és várnagyságok intézményét meghonosította. De a társadalmi szervezet átültetését még nagy akadályok gátolták. A lengyel nép társadalmi tagoltsága a személyes szabadságnak történelmileg fejlődött elvén épült föl. A nemes ember tulajdonosa volt többé- kevésbbé terjedelmes földbirtokának, a paraszt személyére nézve szabad volt s telkeért bért (census) fizetett, az egyház, a főurak a maguk javain, a kivétel nélkül német városok, sőt a vidéki községek is csaknem teljes önkormányzat- nak örvendtek. Egészen máskép állt a dolog Litvániában és a hozzá tartozó terűleteken. A litván birodalom társadalmi szervezete a függés elvén alapúit, mely az alsóbb rétegekben a teljes rabszolgaságig fokozódott. Az uralkodó az összes földbirtok ura volt, melyet függő birtokúl egyes főuraknak engedett át, kik azt ugyanily módon osztották szét a társadalmilag alantabb állók között. A lengyel birodalom két politikai támasza, a vagyonos papság és a közép- birtokos vidéki nemesség Litvániában teljesen hiányzott s önkormányzattal ellátott város sem volt. Olyan két állam közt, melynek társadalmi tagoltsága