Page - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

198 távolból, Lengyelországot fenyegetni látszott; segedelmet igért neki a német renddel való küzdelemben is. Ausztria viszont azzal állhatott Lengyel- országnak, ha a német rendet pártolja és Moszkvával szövetkezik, mit Lengyelország meg azzal fizethetett vissza, hogy Magyarországban támo- gatja a Habsburgok ellenségeit. Csakhogy Zsigmond király nem tudta magát sem az egyik, sem a másik szövetségre eltökélni. Miniszterei közül Laski következetesen a franczia szövetség mellett volt, ellenben a másik, Tomicki Ausztriához hajlott s a lengyel politika évtizedeken át e két irány közt ingadozott a nélkül, hogy a szövetségek bármelyikéből is kellő hasznot tudott volna húzni. Moszkvával folyt a háború; de, noha Ostrogski Konstantin herczeg két izben fényes diadalt aratott Orszánál, Iván czárrcak mégis sikerűit Smolensket bevennie s megtartania. Az oláhokat Tarnowski királyi hadvezér Obertynnél teljesen tönkre verte, a tatárok meg többször legyőzettek, de azért betöréseik nem szűntek meg. A Habsburg családdal 1515-ben a bécsi kongresszuson ünnepélyes szerződés köttetett, melyben Zsigmond beleegye- zett, hogy osztrák Ferdinánd II. Ulászló magyar király leányával, Annával, Ulászló fia, Lajos, pedig Miksa császár unokájával, Máriával házasságra lépjen. Ez a szerződés azonban nem hozta meg neki a várt támogatást a küzde- lemben, melybe csakhamar a német renddel bonyolodott. Brandenburgi Albrecht, Zsigmond lengyel király nővérének fia választatott a rend nagy- mesterévé s megtagadta a hódolati esküt. E miatt háború támadt, melyben a lengyel had Königsberga falaiig nyomúlt. De Zsigmond abban hagyta a hadviselést és hosszadalmas tárgyalásokba bocsátkozott, melyek azzal végződtek, hogy Albrecht áttért a protestáns hitre, a rendi államot Porosz- országban feloszlatta, és Zsigmond beleegyezésével világi, örökös porosz fejedelemséget alapított, mely a lengyel korona hűbére volt. 1525-ben tette le Albrecht két testvérével együtt a krakói főtéren a hűbéresküt. Csakhogy az ünnepélyes cselekmény külső fénye alig leplezhette a veszélyeket, melyek Lengyelországot azzal fenyegették, hogy a rozoga rend-állam helyét immár örökös fejedelemség váltja föl. A mohácsi csata s Lajos magyar és cseh király váratlan halála (1526) után a lengyel diplomáczia többször beavatkozott Magyarország belügyeibe, de szemmel látható czél és következetesség nélkül. A pénz- és hadügyek megromlása, valamint a birodalmi gyűlések zűrzavara is hozzájárúlt, hogy Lengyelország derekas külpolitikát nem folytathatott. E belső romlás tudata alatt I. Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben új politikai párt alakúit, mely a közállapotok gyökeres javítását tűzte ki