Page - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

220 alig volt elég a belső rend föntartására, az ország védelmére pedig épen elégtelen. Az 1717-ki országgyűlés óta Lengyelország teljes aléltságra volt kárhoztatva s tulajdonképen csak látszatát tartotta meg az önállóságnak. Azóta az orosz befolyás kerekedett felül, melyet csupán az korlátolt, hogy más hatalmak, legelői Francziaország és Ausztria, utóbb Poroszország nem engedték meg, hogy Lengyelország orosz tartománynyá legyen. A hosszú béke, melyet ekkor Lengyelország nyert, vigaszul szolgált az eddigi hosszú háborúkért és belmozgalmakért. A tatár betörések is megszűntek, mióta Oroszország diadalmasan előre nyomúlt a Fekete-tenger partjai felé. Csakhogy igazi gyarapodást és erőt ez a hosszú béke sem hozott Lengyelországnak, még csak gazdasági téren sem. Mindenütt hiányzott a vállalkozó kedv s a haladás szelleme, és nem csupán az állami intézmények, hanem az egykor oly élénk lengyel közélet is megzsibbadt. A paraszt, minthogy a további gyarma- tosítás abban maradt, csak ekkor jutott igazi jobbágyságra. A városokra ez a kor a legnagyobb hanyatlás ideje. Varsó az egyedüli kivétel, hová még III. Zsigmond áttette Krakóból székhelyét, mely ennek következtében élénkebb fejlődésnek indult. A városi ipar a legközönségesebb termékekre szorítkozott, a kis-kereskedés a zsidók kezére ment át, az egykor oly élénk műérzék eltűnt, templomok és polgári házak pusztúlásnak indúltak. A nemes- ség épen nem foglalkozott mezőgazdasággal. A kivitel hanyatlott, a pénz egyre ritkább lett az országban. A szellemi élet is ép úgy elzüllött végre, mint a politikai és a gazdasági. A nép visszanyerte vallásegységét ; ezt a jezsuita rend fáradhatatlan tevékeny- ségének köszönhette, melyért a rend a közoktatást egyedárúságúl nyerte. Csupán a krakói egyetem korlátolta némileg ez egyedárúságot s akadályozta meg egy új főiskola alapítását. De az e tárgyban támadt pörpatvarban kitűnt, hogy a jezsuita renddel versenyezni a krakói egyetem sem képes, melyben a scholastikus irány újra felülkerekedett. Iskolában nem volt hiány, de egy azon ráma szerint szervezve tisztán formai képzésre szorítkoztak. Az uralkodó politikai rendszer eszközeivé sülyedtek s annak kinövéseit dicsőítették az ifjúság előtt. A nyomtatott irodalom a kötetek számát nézve nem hanyatlott, de érték tekintetében nem mérkőzhetett többé az addigival. Azonban már a legmélyebb sülyedés napjaiban fakadozni kezdtek az újjászületés rügyei s a franczia műveltségből táplálkoztak, melylyel Lengyel- ország már a XVII. században, mikor két franczia hölgy ült trónusán, közelebbi érintkezésbe lépett. A nemes ifjak többé nem olasz egyetemekre,