Page - 251 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

251 e dobogás nélkül nem volna teljes a mulatsága, nem is lenne lengyel a táncza. Dala rövid és mesterkéletlen, dallama igen egyszerű, de mind a kettő magvas, férfias erejű. Ha az ifjak dalolnak, tánczolnak és dobogtatják a padlót, az öregek is lármásan mulatnak. Ez a lárma igazán jellemző lengyel dolog s körülbelül egy tábor zsivajához hasonlítható. A mély vallásosság és az abból fakadó lelki egészség kapcsolatban a katonai bátorsággal, a szív üde ifjúságával és az őszinte zajos vigadozással, a harsogó kaczagással : ez a lengyel nemzeti szellem virága, mely annál szebb és becsesebb, mivel semmi természetieden sincs benne s az egészet mégis bizonyos komoly méltóság jellemzi, mely tekintetben a lengyel nép még leginkább a némethez hasonlít. Munkásságán, gazdasági ismeretein és föl- világosúltságán kivűl épen ez a komolysága az, a mi a németben a lengyel parasztnak leginkább tetszik, mert e tulajdonság mintegy az ő saját termé- szetének a visszatükröződése. Rokon vonás közöttük még a nagy becsületesség r is, mert mind a kettő esküdt ellensége a hazugságnak és a csalásnak. Epen azért a lengyel paraszt egy csöppet sem elfogúlt a német földmíves iránt már csak azért sem, mert mind a ketten egy valláson vannak. A lengyel minden irigység nélkül elismeri a németnek némelyekben való kiválóbb voltát; csak attól ments* Isten, hogy a német ezért aztán őt lenézze, mert akkor vége a barátságnak, s rögtön megszűnik a másik fél egyrangúságának érzete, minthogy még a legszegényebb és legműveletlenebb lengyelben is igen élénk a saját méltóságának a tudata, mely ennélfogva nagyon könnyen meg is sérthető. Megcsalni, rászedni könnyű a lengyel parasztot, mert gyanútlan és senkiben sem tesz föl rosz akaratot ; a saját maga szántából azonban soha sem fog valami könnyelmű, léha dologba. E tekintetben még a nemzet fölvilágosúltabb rétegeinél is különb. Ebből a tulajdonságából magyarázható meg mindenekelőtt a lengyel földmíves osztálynak fegyveres fölkelésekben való csekély részvétele is; a nép ezeket mindig kalandos vállalatoknak tekin- tette. A paraszt józan esze valósággal közmondásossá is lett a lengyeleknél. Véralkatának heves volta miatt azonban czivakodás közben könnyen kizökken a béketűréséből, s ha dühbe jön, bizony hamar önbíráskodásra is ragadtatja magát és az öklével szerez magának elégtételt. Ily esetekben aztán nagyon meggondolatlan és félelmesen vad is tud lenni; tomboló haragja azonban hamar lecsillapúl s nyomába megbánás és az elkövetett bántalom jóvátételének forró vágya következik. Gyűlölködés vagy hosszú időn át táplált boszúszomj szokatlan e népnél. A sértéseket hamar és könnyen megbocsátja; ellenben 32*