Page - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

273 János lengyel király Bécs felé közeledett, hogy a kereszténységet a török ostroma alól fölmentse, egész serege látta e csodát, sőt azt is, a mi az ég megnyílt kapuja mögött történt. Valahányszor egy tőrök járult a kapu elé, nyomban a pokolba taszították ; ha ellenben keresztény lovag közeledett, az angyalok zeneszóval kisérték be a mennyországba. Ha valamely meghalt ember lelkét az Úr örök kárhozatra ítéli, a szerencsétlen a pokol küszöbén megáll, s attól megrettenve így kiált föl: „Jézus, Mária, Szent József!44 A mint az ördög e neki tűrhetetlen szent neveket meghallja, rögtön vissza- löki a lelket a földre, s a halott megint föltámad. Az ilyen aztán tömérdek csodadolgot tud a másvilágról beszélni. Erdők, mezők, rétek, folyók és források, hegyek és völgyek mind, mind telvék csodálatos szellemekkel és erőkkel, melyek vagy jóindulatúak az ember iránt, vagy ártalmára törnek ; az embernek a természethez való ezen viszonyaiban gyökeredzik a babona, valamint a varázslásban s a mesékben és mondákban való hiedelem. Mindehhez még igen sok szép legenda járúl a szent család, az Üdvözítő és az apostolok, a Szűzanya és a szentek, nevezetesen a lengyel nemzeti szentek életéből, úgy szintén számos monda és rege, melyek mythikus, vagy történelmi személyekre és helyekre vonatkoznak. Mindezekből legalább némi fogalmat alkothatunk a lengyel nép képzelme alkotásainak pazar bőségéről. E kincsnek némelyike még talán az őskor homályából származik ; mások kétségtelenül idegen népektől került kölcsönvételek ; a többi azonban honi keletkezésű. Hanem az idegenből összehordott kölcsönvételek is egészen lengyel színezetet és alakot öltöttek idővel úgy, hogy többnyire lehetetlen őket a honi eredetű mondáktól megkülönböztetni. Jámbor lelkület, erkölcsi tisztaság és humor szövődik át aranyfonalként az összes lengyel hitregéken, meséken és mondákon. Ha a lengyel mythosokat, meséket és mondákat forrásaik tekintetéből vizsgáljuk, azt látjuk, hogy mindenekelőtt a természet és a természeti tüne- mények szolgáltattak bő anyagot a nép képzeletének alkotásaihoz. Honnan lett ez, vagy amaz, miért van ez és nem más valami, mi okból történik ez, vagy amaz így meg úgy, holott az ember azt hihetné, hogy egészen másként kellene történnie : ilyenfélék azok a kérdések, a melyekre a nép képzelme különféle mondákkal próbál felelni. Ha távolból a réteken alá s föl sétálgató gólyákat lát az ember, úgy tetszik, mintha ingújjra vetközött, arató lengyel parasztokat látna. Aztán meg a gólya mindig a falusi házak környékén szeret tartózkodni, és tudvalevőleg békákkal, meg egyéb útálatos férgekkel táplál- G. 35