Page - 275 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

275 egy csőppel kevesebb vér húlljon a sebeiből. „Azután Krisztus feje fölött siránkozott, hogy töviskoronát kell viselnie, hogy tövist is nyomtak a halán- tékába ugyanazok a kezek, a melyek a keresztre szögezték; később az Istenanyja, a kicsinyek oltalmazója, magával vitte az Úr kínszenvedésének piczinyke tanúját az égbe, a hol azóta a szeplőtelen Szűz énekese". Az ő A lasowiakok (erdővidékiek) viseletei. trónja előtt énekli minden reggel és este az angyali üdvözletet, s mikor már a földi harangok elnémúlnak, az ő kis szivecskéjéből még mindig árad a dal, a melybe oly végtelen gyönyörűséggel tud elmerülni, mintha csak az éneklés- ben volna az élete. Az Istenanyja pedig álmadozva figyel dalára, s azon tűnődik, hogyan segíthetne az emberek földi nyomorúságán. De jaj annak, a ki kedves madárkáját a földön bántja, mert az ilyent az Ur keményen megbünteti. Verebek is akadnak mindenütt a földmíves közelében; de ezek már kártékony ficzkók, s néha annyira elszaporodnak, hogy tönkre juttatnák 35*