Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1
Image of the Page - 276 -
Text of the Page - 276 -
276
a szegény parasztot, ha valamiképen meg nem tizedelődnének. Simon és
Júdás apostolok napján, október 28-án, a verebek nem mernek a szántó-
földeken mutatkozni, mert e napon az ördög egy óriási vékába fogdossa és
a pokolba viszi óket. Csak annyit hagy belőlük a földön, a mennyi a véka
lefölözése után lepotyog.
Mint minden madárnak, úgy minden fának is megvan a maga története.
Mikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a földön járt, élt egy Kalina
nevezetű nagyon szép asszony. Olyan volt, mint a nyíló rózsa; de nagyon
bánkódott, hogy nincsenek gyermekei, s így nem lesznek a nevének örökösei.
Ekkor az Úr Jézus megszánta s egy bokrot teremtett, a melyen épen olyan
szép piros bogyók termettek, mint a szép asszony arcza. Es ez a bokor
mind mai napig a „kalina" (borbolya- vagy sóskabokor, Berberis vulgaris)
nevet viseli.
Nagycsütörtökről nagypéntekre viradó éjjel az erdő összes fái tompa
zúgással gyászolják Krisztus kínszenvedését; a galagonya azonban emberi
hangon jajgat és sír. Ennek az oka pedig a következő : Mikor Krisztust
föl akarták feszíteni, katonákat küldtek az erdőbe, hogy készítsék el a kínzó
eszközöket. A fejszés harczosok láttára a fák mindjárt kitalálták, hogy mit
akarnak. Szörnyű fájdalom fogta el őket, mert egyikök sem akart teremtőjé-
nek kínzóeszközévé lenni. Az egész erdő elkezdett, mintha szélvész rázta
volna, rettenetesen inogni és zúgni. A katonák e közben az erdő szélén álldo-
gáltak. A mint szemlélődni kezdtek, hogy mit vágjanak le, a fáknak most
már épenséggel még a neszök is elállott a nagy rettegéstől. A közelben egy
mohos vén tölgy állott, az erdő királya. Ez nem türtőztethette tovább
fájdalmát s így kiáltott : „Emberek, emberek ! milyen kőszívűek lehettek, hogy
megváltótokat s alkotótokat keresztre akarjátok feszíteni!" „Ebből lesz a
keresztfa!" szóltak a katonák s elkezdték kivágni. „Istenem, Istenem! —
jajdúlt föl a tölgyfa, — könyörülj rajtam !" „Velem kell jönnöd! — szólt
az égből egy hang, — s ezért nagy erőt és hosszú életet adok neked."
„Én Uram, Istenem! könyörülj rajtam!" „Velem kell jönnöd, hogy teljesül-
jenek a próféta szavai, s hogy a világ megváltassék." „Irgalmazz, Uram,
mert én nem vagyok méltó, hogy szent testedet magamon tartsam !"
„Kifürkészhetetlen, de megváltozhatatlan is az isteni akarat végzése." „Uram,
Uram! ne az én akaratom, hanem a te szent akaratod legyen meg!" szólt
a tölgyfa és nagyot sóhajtva a földre zuhant. Épen mellette egy nyárfa állott.
Az is megtetszett a katonáknak, mert olyan volt, mint valami úri asszony
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Volume 19/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Galiczia (1)
- Volume
- 19/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1898
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 472
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch