Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

276 a szegény parasztot, ha valamiképen meg nem tizedelődnének. Simon és Júdás apostolok napján, október 28-án, a verebek nem mernek a szántó- földeken mutatkozni, mert e napon az ördög egy óriási vékába fogdossa és a pokolba viszi óket. Csak annyit hagy belőlük a földön, a mennyi a véka lefölözése után lepotyog. Mint minden madárnak, úgy minden fának is megvan a maga története. Mikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a földön járt, élt egy Kalina nevezetű nagyon szép asszony. Olyan volt, mint a nyíló rózsa; de nagyon bánkódott, hogy nincsenek gyermekei, s így nem lesznek a nevének örökösei. Ekkor az Úr Jézus megszánta s egy bokrot teremtett, a melyen épen olyan szép piros bogyók termettek, mint a szép asszony arcza. Es ez a bokor mind mai napig a „kalina" (borbolya- vagy sóskabokor, Berberis vulgaris) nevet viseli. Nagycsütörtökről nagypéntekre viradó éjjel az erdő összes fái tompa zúgással gyászolják Krisztus kínszenvedését; a galagonya azonban emberi hangon jajgat és sír. Ennek az oka pedig a következő : Mikor Krisztust föl akarták feszíteni, katonákat küldtek az erdőbe, hogy készítsék el a kínzó eszközöket. A fejszés harczosok láttára a fák mindjárt kitalálták, hogy mit akarnak. Szörnyű fájdalom fogta el őket, mert egyikök sem akart teremtőjé- nek kínzóeszközévé lenni. Az egész erdő elkezdett, mintha szélvész rázta volna, rettenetesen inogni és zúgni. A katonák e közben az erdő szélén álldo- gáltak. A mint szemlélődni kezdtek, hogy mit vágjanak le, a fáknak most már épenséggel még a neszök is elállott a nagy rettegéstől. A közelben egy mohos vén tölgy állott, az erdő királya. Ez nem türtőztethette tovább fájdalmát s így kiáltott : „Emberek, emberek ! milyen kőszívűek lehettek, hogy megváltótokat s alkotótokat keresztre akarjátok feszíteni!" „Ebből lesz a keresztfa!" szóltak a katonák s elkezdték kivágni. „Istenem, Istenem! — jajdúlt föl a tölgyfa, — könyörülj rajtam !" „Velem kell jönnöd! — szólt az égből egy hang, — s ezért nagy erőt és hosszú életet adok neked." „Én Uram, Istenem! könyörülj rajtam!" „Velem kell jönnöd, hogy teljesül- jenek a próféta szavai, s hogy a világ megváltassék." „Irgalmazz, Uram, mert én nem vagyok méltó, hogy szent testedet magamon tartsam !" „Kifürkészhetetlen, de megváltozhatatlan is az isteni akarat végzése." „Uram, Uram! ne az én akaratom, hanem a te szent akaratod legyen meg!" szólt a tölgyfa és nagyot sóhajtva a földre zuhant. Épen mellette egy nyárfa állott. Az is megtetszett a katonáknak, mert olyan volt, mint valami úri asszony