Page - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

280 Szánalmában elszorult a szíve, két nagy köny csordult ki a szeméből, — és üres kézzel tért vissza az égbe. „Mért nem hoztad el az anyát?" kérdé az Úristen. — „Örökkévaló Atyám! Nem volt hozzá szívem, hogy magammal hozzam azt a szegény asszonyt, a kit öt gyermeke olyan keservesen siratott.u — „Nesze, fogd ezt a botot, — mondá erre az Isten, — szállj le a tengerre, és csapj vele annak vizére. A tenger vissza fog előtted húzódni, s a fenekén egy követ fogsz megpillantani. Törd szét ezt a követ, aztán jöjj megint vissza és mondd meg, mit láttál benne." Az angyal úgy tett, a mint az Úr mondá, s azzal visszatért. „Nos, mit láttál?" kérdé tőle az Úr. — „Mikor kettétörtem a követ — válaszolá az angyal, — olyan picziny férget találtam benne, hogy alig látszott." — „Látod? — mondá az Úr, — én nekem erről a tenger fenekén kőbe zárt féregről is van tudomásom. Hogyan feledkezhetném meg tehát annak a szegény asszonynak a gyermekeiről ? Most menj és hozd ide elém az anyjukat!" így adja elő e legendát a mazurok hagyománya. A goralok kevésbbé gyöngéd érzülete az angyal helyett a Halált szerepelteti, a ki különben ép úgy megszánja a szegény gyermekeket, mint az angyal. A Halált azonban előbb arczúl üti az Isten, mikor a kőért küldi, és a tenger helyett a Tátra-hegység Tengerszeméhez kell mennie. Mikor megvitte a követ, fogaival kellett azt ketté harapnia, és úgy „botorkált el" megint az anyáért. Elvarázsolt herczegnőkről, ördögökről és boszorkányokról, óriásokról és egyéb szörnyetegekről, csodálatos kalandokon átmenő katonákról szóló történetek természetesen igen nagy számmal vannak. A lengyelek Faust ja Twardowski boszorkánymester, ki a monda szerint a Krzemionki (Krakónak valószínűleg kavicsos talaja miatt így nevezett külvárosa) barlangjában lakott, melyet az idegeneknek még ma is mutogatnak. Sok egyéb történetke tréfás tartalmával csupán mulattatásra szolgál. Ezek többé-kevésbbé csípős szatírák, vagy elmés adomák. A mazurról pl. azt tartja a rutén, hogy születése után csak kilenczed napra nyílik ki a szeme; a mivel azt akarja mondani, hogy a mazur olyan buta, mint a tök. Kölcsön fejében aztán a mazur meg a következő történetkét meséli a ruténról : Egy rutén egyszer az erdőben egy fenyűfa tetején baglyot látott. Haza szaladt a falujába, és mindenkinek azt mesélte, hogy egy fán az „Úristent" látta ülni. A ruténok hosszas tanakodás után elhatározták, hogy azt az „Úristent" meg- szerzik a falujoknak, hadd hozzon mindnyájuknak szerencsét, összeálltak tehát jó sokan, fogtak egy létrát s nekimentek vele az erdőnek. Míg a mezőn