Page - 303 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

303 nak a Wilia előestéjén. Szomszéd a szomszédjától csupa tréfából el-elcsen egyetmást, a mit azonban a következő éjjel megint visszalop a helyére. Megesik, hogy a falu legényei egynémely gazdának egészen a háza ormára vontatják föl a szekerét, s aztán ott hagyják. Szegény bohó, keresi a kocsiját, s míg a háza előtt járó-kelők kaczagják, csak nagy sokára, néha már csak vacsora előtt veszi észre, hogy a szekere a háza tetején van. A gazdasszonyok kora reggeltől togva sürgölődnek a vacsorára való sütés-főzés körűi. Alkonyat beálltával azonban mindennel elkészülnek. Ekkor Parasztkunyhó belseje a Krakó melletti Radziszówban. a házigazda egy köteg szénát s egy kis kéve búzaszalmát visz be a szobába. Beléptekor így szól: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!", mire a háznép ezt feleli: „Mindörökké, Amen!" Erre mindenféle gabonájának a leges- legjavából elővesz pár szálat és szemet, a mit a gazdasszony egy kis szénával együtt kiterít az asztalra, fölébe pedig hófehér abroszt borít. Erre aztán egy egész kenyeret és ostyát tesz, melyet néhány napra elegendő mennyiségben már eleve bevásárolt az egyházfitól. A gyermekek minduntalan ki-kikukucs- kálnak az ablakon, vagy ki is futnak az ajtón, az első csillagot lesve, mert ennek az égen föltűnte a vacsora megkezdésének a jele. A vacsora kezdetekor ünnepi csönd van az egész házban. Mély áhítattal borúi le a gazda összes