Page - 319 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

319 nagyobb borsószem, még pedig nem talán egy-két, hanem öt, hat, sőt nyolez sort is, és az egyik szakasztott olyan, mint a másik, hasonlók egymáshoz, akár a könycseppek. Nem fogom Kedvességednek a selyem ruháikat leírni, minthogy Isten segedelmével Kegyelmednek is van belőle elég, hogy magára vegye. A hajadonok azonban, azt lelkemre meg kell vallanom Kedvességed- nek, hogy kecsesek, mindmegannyi Diana, az egyik szebb, mint a másik. A leggazdagabb polgárok többnyire feketében járnak. Ó, és micsoda melltűk ragyognak e Krözusok nyakában ! Csak ezeket a melltűket láthatná Kedves- séged ! Isten bocsássa meg a bűnömet, de igazán azt kell hinnem, hogy az ördög adja nekik a rá való pénzt ! Az igaz, hogy a fél világgal kereskednek, s így aztán nem csoda, ha szépen keresnek. De már a legfőbb ideje, hogy leírjam Kegyelmednek mindazt, a mit láttam, mert ezt bizonyára szívesen fogja olvasni; azt pedig Istenemre mondhatom, hogy csupa tiszta igazság lesz minden, azon mód, a mint láttam és élveztem nemzetes Chroberski Miklós uramnak, egy itteni igen tiszteletre méltó és nagy becsületben álló polgárnak és tanácsosnak szentelt asztalánál, a ki nem épen oly ritkán magának a király O kegyelmes Fölségének is szívesen látott vendége. Ez tehát a hetman úr ő kegyelmességét, a mi urunkat, meghívta magához néhányunkkal együtt húsvéti reggelire mindjárt a Mária-templomban hallgatott mise után, a hol húsvét hétfőjén a király Ö Felsége és a legeslegkedvesebb királyasszony az ő Basiája (a mint mindig hívni szokta) az egész udvarral és legelőbbkelő méltóságokkal együtt jelen volt. A misét tisztelendő Petryzy uram mondotta, kiről azt tartják, hogy a felséges úrnak igen nagy kegyeiben áll. A mint tehát a szent mise Isten kegyelméből szerencsésen véget ért, a hetman úr ő nagyméltósága hintaján nemzetes Chroberski uramnak a Brazka-útczában lévő házához hajtatott, mi pedig lóháton utána. Belépünk a nagy szobába az urunk mellett, mert ezúttal nagyon kivételes jósággal és kegyességgel volt irántunk, a mi nem épen mindennapi dolog nála, de ha egyszer jó kedvében van, akkor olyan, mint egy angyal. A küszöbön Chroberskiné ő nagysága üdvözölte őt, a mit ő igen szépen viszonzott, a leányát pedig, a nemes Ágnes kisasszonyt, a ki feslő rózsabimbóhoz hasonlón állt ott, jóságosan homlokon csókolta, s utána megpödörte a bajszát és egyet kacsin- tott rá a szemével. Erre egy második, ébenfával és gyöngyházzal kirakott tölgyfa ajtó nyílt meg, nekem pedig szinte rajta feledkezett a szemem ezen a sok pompán, jóllehet nem épen új számomra az efféle; csakhogy itt polgár- embernél voltunk s eddig még nem tudtuk, mi mindent láthatni Krakóban!