Page - 327 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

327 A koszorú, úgy tartják, addig a helyig úszik, a hol a vízbefúlt a meder fenekén fekszik. Ott megáll s egy helyben kering a halott fölött. Krakó más vidékén egészen más czéllal bocsátják Szent János ünnepe előestéjén vízre e koszorúkat, de ez a szokás is az úrnap nyolczadán font koszorúkkal van kapcsolatban. Természetes, hogy a fiatal leányok kíváncsiak úrnapjára font koszorúik jövendő sorsára. A vízbe tehát velük; s ha már most a koszorú sokáig kereng egy helyben, akkor még jó soká várhatnak a vőlegényükre; ellenben ha azonnal lefelé úszik, akkor nem sokára meglesz a lakodalmuk. Szerencsét- lenséget jelent, ha a koszorú alámerül, vagy ha a rá illesztett gyertyácska elalszik. De természetesen a legények is jól ismerték a leányok e szokását. A mint tehát alkonyat beálltával a deszkácskákra illesztett gyertyás koszorúkat a vizén elindították, ki-ki hamar utánuk evezett egy-egy ladikon, hogy közűlök épen a szíve választottjáét halászsza ki. így ünnepelték hajdan e szokást Krakó városában és környéke falvaiban. Századunk közepe óta azonban egy jóval fényesebb, de az eredeti hagyományos gyakorlat mélyebb értelmének és titokzatos bájának híjával lévő, puszta színpadias látványosság lépett helyébe. A Visztula partján végig s a Wawel királyi kastély falainak tövében fölállított emelvényeken ezrével szorong a sistergő röppentyűk jeladására oda csődűlt sokaság, hogy a harsogó zeneszó mellett meg-megújúló tapsviharral és éljen- rivalgással üdvözölje a tűzijáték egyes sikerültebb mozzanatait. A folyón nagy számmal úsznak a gyertyákkal megvilágított s a legváltozatosabb összeállítású koszorúk, a fiatalság csónakokon követi őket ; végűi pedig egy koszorúkkal és zászlócskákkal díszített és pazarúl megvilágított nagy bárka úszik méltó- ságosan lefelé, a melyen a tömérdek színes mécs bűvös fényében állva ifjak és leányok vegyes kara énekel. A tűzijáték legkápráztatóbb remeklése és az erre fölhangzó tetszésnyilvánítások egetverő lármája közben tűnik el lassan a bárka a nézők szemei elől. Űrnapjához Krakóban még egy népmulatság fűződik. Az ünnep nyol- czadán ugyanis, a körmenet után az egybegyűlt sokaság Zwierzyniec kül- városba megy. Onnan nyávogó zenével és dobszóval másik tömeg jő eléjük. A nagy tolongás közepette egy turbános és sárga csizmás, tatárnak öltözött alak tetteti magát, mintha a megvadúlt lovát fékezné nagy nehezen, pedig a lova csak amolyan váz, melylyel ő maga ugrándozik. A kezében nagy pálczát tart, melylyel az útjában állókat ütlegeli. Mellette más tatárok mennek gyalog, mindannyian hadi jelvényekkel díszítve, előtte pedig egy tatár nagy