Page - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

328 zászlóval halad. Valamikor cz a menet csak a zwierzynieci Norbert-apáczák kolostorának udvarán mutogatta magát ; később azonban szokássá lett, hogy egész a krakói érseki palotáig vonult, ma pedig a Ring-téren állapodik meg, a legfőbb állami tisztviselő háza előtt. Ott, valamint az érseki palota előtt hódolat jeléül a zászlókat meghajtják, a tatár pedig tánczoltatja a lovát, a mi közben ugyancsak püföli a körötte tolongó sokaságot. A csapat, miután megkapta a szokásos ajándékokat, a Zwierzyniecbe megy vissza, s ott elkölti szerény lakomáját. Ezt a népmulatságot a műveltebbek „konik zzvierzyniecki" (zwierzynieci lovacska) néven ismerik, a köznép azonban „lajkonik" -nak nevezi. A hagyomány azt tartja róla, hogy annak a hajdani győzelemnek az emlékére ünneplik, melyet Zwierzyniec külváros lakói arattak a tatárokon, mikor azok épen az úrnapi körmenet alatt Krakó városába berontottak. Erről a győzelemről azonban a történetírás semmit sem tud, s így valószínű, hogy a zwierzynieci lovacska sem más, mint az, a melyről már egy más népmulats^g leírása közben előbb (313., 316. 1.) emlékeztünk. Krakó német eredetű lakói e lovat az ő nyelvükön „Leibpferd"- nek nevezhették; ebből a szóból eredhetett aztán a nép ajkán részben elcsavart, részben lefordított lajkonik (konik = lovacska) elnevezés, a minőhöz hasonló a lasowiakoknál a német Oberförster szóból lett felemás oberleSnica (főerdész). Némely vidékeken Szent Iván napjának előestején a házak szalmafödeleit ürömágacskákkal szokás földíszíteni, míg ugyanezt másutt, mint láttuk, pünkösd szombatján teszik. Június 23-a és 24-e közötti éjjel, vagyis Szent Iván éjszakáján, úgy tartják, a páfrány virágzik, s a ki ilyen virágot szerez- hetne magának, az annak segítségével minden vágyának teljesültét elérhetné. Azt is hiszik általában, hogy ez éjszakán Szent János megszenteli a vizet, s hogy csak ettőlfogva lehet baj nélkül fürödni, mert addig a gonosz szellemek hatalmában van a víz, a melybe épen ezért könnyen belefúlhatnak, vagy valami betegséget kaphatnak tőle a fürdők. Ezt a hiedelmet a régi idők egyházi tilalmai kelthették, melyeknek pedig csak az lehetett a czéljuk, hogy a népet az egészségnek ártalmas korai fürdéstől óvják. Némely vidéken (így a lasowiakoknál) egészen a legutóbbi időkig megvolt, és az orosz uralom alatt álló ruténeknél még ma is megvan az a szokás, hogy Szent Iván napja előtti éjjel játékok és dalolás közben az egész falu népe megfürdik, „Kupata" (lengyelesen „Kapata"), vagyis „fürdőkészítő" Szent Jánost ünnepelvén, a mely névből némely régiségbúvárok valami ős-szláv Kupala nevű istenséget okoskodtak ki, mint a kinek a tiszteletére ez ünnepi szokást gyakorolnák.