Page - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

361 lengyel parasztok lépnek a színre. Éjféltájban vagyunk, mindnyájan mélyen alszanak nehéz napi munkájuk után ; kiki ott, a hol épen elálmosodott : az egyik a szénaboglyán, a másik a padláson, a harmadik a félszerben, a negyedik a pajtában. Ök is meghallják az angyalok énekét és zenéjét. Egyikük fölébred s azt hiszi, fényes nappal van. Föllármázza tehát pajtásait, Kubát, Macieket s Kázmért, hogy ugorjanak hamar talpra s mondjanak egy Miatyánkot. A „konik Zwierzyniecki" (zwierzynieci lovacska) menete Krakóban. De biz' azok csak nagy lassan czihelödnek föl ; némelyiket épen az üstökénél fogva kell fölczibálni. A pásztorok ez ébredése, valamint az istállóba sietésük, meg az a mód, a hogy az ajándékokat átadják és a jászolnál időznek, széles teret nyitott, hogy e kolendákban a néphumor kedvére nyilvánulhasson. Egy változat szerint az ébredő pásztorok a nagy fényességet tűzvésznek tulajdonítják s azt hiszik, „hogy talán az egész világ lángba borúit". Szörnyű rémület fogja el őket, s némelyik ijedtében gurúlva gömbörödik le a széna- padlásról vagy boglyáról. Mikor magukhoz tértek, a legöregebb és legokosabb társuk, a kinek rendesen Bartosz a neve, megmagyarázza nekik, hogy mit G. 46