Page - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

366 az istállóba. Sőt még a fák is megérzik a nagy eseményt és csodálatosan szokatlan gyümölcsöket teremnek : a tölgyfán alma, a fenyüfán körte érik. Az állatoknak is egészen megváltozik a természetük : az oroszlánok fát hordanak párosával igába fogva, a medvék szántanak, a kutya meg a nyúllal testvéri egyetértésben pihen s egy tálból esznek. A kunyhó rengeteg sok négylábú és szárnyas állattal telik meg; több van benne együtt, mint valaha Noé bárkájában volt, a hová csak egy-egy pár jutott minden fajtából, míg ide csapatostúl zarándokolnak. Az érkezett vendégek elszállásolásáról a gazdaságban jártas kakas gondoskodik; ő helyezi el a látogatókat mind úgy, hogy valamennyinek meglegyen az élelme. Erre aztán ének, zene és tánczmulatság következik. A medve, a mely semmiféle muzsikához sem ért, legalább egy Miatyánkot morog. A madarak közt természetesen a fülemile a kar vezetője. O énekli a szopránt, a tengelicz az altot, a seregély a tenort, míg a gerle basszus- hangon turbékol. A szegény didergő verebecske is csipog, s mind valamennyi arról a csodáról énekel, hogy az Istenség testet öltve földre szállott. A búbos- pacsirta is ott csiripel fiókáival a kályha mögött meghúzódva s a tél zord fagyát panaszolja . . . . Jóllehet a kolendák éneklésének szokását kunyhóban és nemesi udvar- házakban s palotákban egyaránt meleg szeretettel ápolják, még sincs máig sem teljes gyűjteményük egybeállítva. A mint idő haladtával keletkeztek, úgy különböző korok jelleme is látszik meg rajtuk. A legrégibbek a közép- korból valók ; de már a XVI. században műköltők is utánozzák ezeket. A leg- ismertebb karácsonyi énekek legtöbbje azonban a XVII. és XVIII. századból való. Teljesen hibás azonban a „kolenda" szónak valamely pogány szláv „Kolend" vagy „Kolad" istenség nevéből való 'származtatása, a milyent soha sem ismert a régiség. A „kolenda" szó ugyanis a lengyelben ajándékot és egyúttal karácsonyi éneket is jelent s kétségtelenül a latin „Calendae" szó származéka. Újév napjára, vagyis januárius hó Calendae-ykxa a régi római naptár szerint (Calendis Januariis), régi idők óta mindenütt s így Lengyel- országban is szokás, hogy az emberek egymást szerencsekívánatokkal és ajándékokkal üdvözlik. A tanúló ifjúság ez alkalommal az egyházi és világi elöljárókat alkalmi versekben üdvözölte és ugyanekkor az Üdvözítő szüle- tésére vonatkozó énekeket is adott elő, a melyek szintén „kolenda", vagyis karácsonyi és újévi „ajándék" számba mentek. A bethlehemi jászol nép- színjátéka is ehhez csatlakozó járúlék lett utóbb, a mely szokás aztán a nép