Page - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

394 zsindelylyel födik. Az ajtó, meg a két egymás melletti s rendesen rácsos kis ablak a ház déli oldalán van, míg kelet felé csak egy ablak néz. A pitvarból (chorómy) jobbra a vendégszobába (éivitlycia) jutunk. Balra van a lakószoba (pekárnia) és a mellette levő kamra (klify, a mely egészen a többi vidékek rutén lakószobái módjára van berendezve, csakhogy a benne levő bútorok, (fali szekrény, láda, asztal) faragással díszítvék, és a hucul kunyhókban gyakori cserépkályhán szintén sajátszerű ékítmények vannak. A pitvarból alacsony ajtón át lépünk a lakószoba hátsó falára támaszkodó és alacsony tetejű istállóba, a hol a juhok és bárányok, meg a borjak vannak, melyek éjjel- nappal a hucul gazda őrizete alatt állanak. A szarvasmarhát rendesen egy léczkerítésű (worynie) födetlen karámban tartják. Medvék és farkasok ellen kettős deszkakerítés védi a hucul kunyhóját, a mely nagyon hasonlít a Traján oszlopán ábrázolt „dák" várhoz. A kunyhó mellett nem ritkán jobb fajta gyümölcsfákat is találni. A hucul életmódja afféle átmeneti állapot a nomád élettől a meg- települthöz. Csak újabb időben kezdtek a huculok burgonyát, tengerit, babot és más effélét termeszteni, leginkább azonban marhatenyésztésből élnek és egy egészen külön fajta lovat tenyésztenek, melyet nemcsak a férfiak, hanem a nők is (sokszor a guzsalyt is magukkal vive) egész ügyesen megülnek. E lovak kicsinyek, de igen kitartók, s a hucul ez állatokra a legmeredekebb szakadék szélén is bátran rá bízhatja magát. Igazán festői látvány, mikor férfiak, asszonyok és leányok kisebb-nagyobb csapata a hegységből így lóháton viszi holmiját a legközelebbi vásárra. A huculok tulajdonképeni keresetforrása mégis a havasi tejgazdaság. A havason (potonyna) való életben telik a huculoknak legnagyobb gyönyörű- ségük. Kedvelt hangszerük a hosszú furulya (trymbita), melynek mélabús hangjai mellett vonúlnak föl nyájaikkal (túrmy) egy-egy tapasztaltabb vezető (ivatázko) nyomában, a hol nyár elejétől körülbelül október közepéig gaz- dálkodnak. A hucul kemény küzdelemmel járó, de szabad életében a természet ölén megtartotta elpusztíthatatlan testi erejét, s e mellé csodálatos éles- ei méjűségre és bátorságra tett szert, mely a legnagyobb veszedelemben sem hagyja cserben. Fokosát kezében forgatva, délezegen járja ropogós tánczát, a kalamajkát (kotomyjka). Ep oly ügyes és derék tutaj kormányos, mint a milyen jeles vadász. E jó tulajdonaihoz járúl még ételben való mértékletes- sége, kitartó munkabírása és vendégszeretete, melyek mellett azonban ne