Page - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

398 és elmegy velük a választottja házába, még pedig rendesen szombaton, vagy valamely ünnep előtti nap késő este, kivéve ha az böjtnap (ide na zalóty vagy na swátanie). A stárosták háromszori kopogtatás után lépnek a szobába, s az első tréfás mondókában adja elő a házassági ajánlatot, mialatt a háza- sulandó künn az ajtó előtt áll. A stárosta elmondja, hogy mint egy fejedelem (kniaz) vadásztársai egy nőstény rókát (vagy menyétet) üldöztek, melynek a nyoma ide vezette őket, s most ennek a kiadatását kérik, más szóval a fejedelemné (kniahynia , így nevezik rendesen a menyasszonyt) kezét. Erre a stárosta kivesz a zsebéből egy palaczk pálinkát és poharat kér. Ha szívesen látják a házasulandót, akkor a stárostának tréfaképen előbb egy vizeskannát, vagy korsót kínálnak. Végre az apa a leányával, a ki az egész beszéd alatt a kályhánál állott és azt szégyenlőssége jeléül az ujjával piszkálta, egy poharat vétet elő. A mint a leány a kért poharat oda viszi, egy csöppet iszik belőle és aztán a vőlegénynek nyújtja, s ez azt jelenti, hogy beleegyezik a házas- ságba. Ellenkező esetben azt mondják a szülők a stárostának : „Isten adja meg kendteknek máshonnan!" Ilyenkor azt tartja a szokás-mondás, hogy a vőlegény tököt kapott (distáw harbuzá), vagy morzsolóesutkát nyalt (oblyzáw makohin). Ha ellenben beleegyeznek a megajánlott házasságba, akkor a stárostákat, meg a vőlegényt, valamint a meghívott szomszédságot meg- vendéglik, és mindjárt megtartják a kézfogót (zarúczyny vagy rukówyny). A stárostáknak a menyasszony egy-egy hímzett törülközőt köt keresztben a karjukra, a vőlegénynek pedig egy nagy keszkenőt. Rendesen ez alkalommal cserélik ki a jegygyűrűket is a szokásos eljegyzési dalok kíséretében, minő példáúl ez : Szürke kakuk-madár, Ne kelj olyan korán S ne is panaszkodjál! — „Hogyne panaszkodnám, Mikor itt az ősz már?" — Mariskának anyja, Ne kelj olyan korán S ne is siránkozzál! — „Hogyne siránkoznám? Hisz' csak egy lányom van, Ezután a vőlegény á stárostával a plébánoshoz megy a kihirdetés (zápowidy) végett. Ez alkalommal a plébános magához idézi a jegyeseket, a kiknek igazolniok kell előtte, hogy a katholikus vallás főbb hitágazatait és Azt is férjhez adjam!" — Te se virulj erdő, Ne fájítsd a szívem, Ne lombosodj' berek, Ne növeld a gyászom ! Mert mély az én gyászom, Hogy egyetlen lányom Idegenbe szakad, Hónába nem marad!