Page - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

420 Népdalok . — A szerbek mellett kétségkívül a rutének a legdalosabbak valamennyi szláv néptörzs között. Egész életét és lelkületét, szelleme minden alkotó erejét élénken és a maga teljes valóságában belé lehelte a rutén dalaiba. A rutén nép lelkének a legmélye nyilatkozik azokban a megható dalokban, azokban a vonzó mondákban, hagyományokban és regékben, a melyek nemzedékről nenjzedékre átöröklődnek. Ha Goethe szerint a szobormű meg- kövült zene : joggal mondható, hogy a rutén nép teremtő képzel me dalában és annak dallamában testesült meg. Csak így magyarázható meg e nép költészetének oly kimeríthetetlen gazdagsága és gyönyörű alkotásokban való dúslak odása. Házban és udvaron, erdőn és mezőn, hegyen és völgyön mindenfelé és szinte szüntelen zeng a rutén nép dala. A bölcsőnél és a koporsó mellett, örömében és bánatában, minden hagyományos szokásának és ünnepének kíséretében, békében és háborúban, szóval mindenütt és minden alkalommal dalban fejezi ki érzelmeit és hangulatát a rutén nép. E puszta szóbeli hagyo- mány útján, könyv és irás nélkül terjedő gazdag népköltésre, ismeretlen nevű szerzők ez alkotásaira csak a legújabb időben irányúit a figyelem. Ezen a szó valódi értelmében vett népirodalom igazán a nemzettel együtt fejlődött, s eredete jó részt még a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Régi rutén történelmi emlékekben és krónikákban is történik már említés a nép dalairól. így pl. Wladimir Monomachos fejedelemnek a XII. századból való „testamentom"-ában említve találjuk a lakodalmi dalokat, a Wotyni krónikában pedig szóba kerülnek azok a dalok, melyeket Dániel és Wasilko fejedelmek dicsőítésére, ezeknek a jatwägok elleni győztes hadjárata alkal- mával énekeltek. Sarnicki lengyel földrajzíró is följegyzi az 1506. évhez, hogy a rutének a hadjáratok alatt jeles hőseik dicséretére énekeket (dúniy) költöttek. Századunk elejéig azonban senki sem jegyzett föl egyetlen rutén nép- dalt sem. A régi rutén írók is, a kik majdnem kivétel nélkül papok valának, a nép lelkéből fakadt ezen irodalmat istenkáromló, „ördöngös daloku-nak bélyegzik, s a maguk keresztény álláspontjáról természetesen igen szigorúan elitélik a nép hagyományos szokásait. Későbbi írók sem tulajdonítottak a csupán szájhagyomány útján föntartott népdaloknak kellő értéket. E miatt igen sok cl is kallódott belőlük, egy s más pedig meglehetősen eltorzított alakban került följegyzésre. De azért a rutén népdaloknak és mondáknak gyér maradványai is értékes kincsnek nevezhetők, s tiszta és világos fogalmat