Page - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

428 is elválhatatlan kísérőjük volt ez időben. A Palijról, a Mazepa fölbúj tatására Szibériába küldött híres kozák vezérről szóló dumában ezt olvassuk : - „Fényesen kel a nap reggel, de sötétség száll a földre, Ha eljő az éjszaka; Hajdan híres, nagy hatalmú Palij úr most Szibirjában Bús rabságát siratja." Alább pedig : „Kunyhójába tér Palij úr s leül a küszöbére, Bandúrdja zengő húrján bús énekét kisérve." A bandúra e szerint olyan hangszer, a mely minden mélyebb lelki indulatnak kifejezésére alkalmas. Ha tehát a kozák legmélyebb fájdalma enyhítésére pendíti meg a bandúra húrjait : akkor föltehető, hogy valaha nyomban a csatatérről visszatértük után dumákban énekelték meg vitézi tetteiket a kozák banduristák. A kozák táborokban gyakran jártak-keltek szintén bandúrát pengető vak koldúsok, a kik némi kis alamizsnáért vallás- erkölcsi tartalmú dalokat énekeltek. Cserében ezekért magukkal vitték a táborban hallott kozák dúmákat, melyeket azután az egész rutén földön elterjesztettek, úgy, hogy azok nem csupán a Dnieper vidékén, a kozákság tulajdonképeni honában, hanem Galicziában is nagyrészt fönmaradtak. Törté- nelmi személyek vitézi tettein kivűl a dúmák nem ritkán a mindennapi élet eseményeiről is szólnak, és az ilyenekben főkép a szülőföld, meg a családtagok iránti forró szeretet, főleg az anyának fia iránti nagy szeretete, továbbá a testvéreknek egymáshoz való meleg vonzódása nyilatkozik meghatólag, mindenkor pedig mély vallásosság szól belőlük. Például itt a rutén dúmák egyik legszebbikét közöljük Bodenstedt Frigyes fordítása nyomán („Dié poetische Ukraine44, Stuttgart 1845). E dúma az azowi fogságba került három testvér szabadúlását énekli meg és így szól : Nem ködfelhők szállnak Azov város felől, Hol egyik, hol másik, a paripájára, Három fitestvér fut rabbilincsejből. S vigyetek keresztény népek hazájába!" Kettő sebes lován vágtatva elnyargal, Hallja az ifjabbik Gyalog megy utánuk a harmadik bajjal; Öcscse panaszait, De a kemény éles kövek / Kérdezi a bátyját, az ineg így szól rája : Es a hegyes fagyökerek „Nem tudod, mi lehet habozásunk ára? Kisebzik a lábát, alig győzi jajjal ; Elfeledted, mennyit kellett már szenved- Piros vér patakzik sebéből a földre. nünk? Bátyjait elérvén, így esd könyörögve : Ha elérnek, halál vagy börtön lesz ré- „Várjatok, testvérim, kapjatok fölváltva, szünk,