Page - 512 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

512 A zárt ó néha rutén módra y-nek hangzik: Byg (Bdg), ruten Bih. A szóvégi o helyett u áll: su, bedu, ju (jo). A szó belsejében pedig un: buñdz. Jellemzó rutén teljesebb hangzós alakok is kerúlnek már eló, minók : perebetida, ceresúa (treéna), zamoroka, toropic ie, strimholov. Ugyanígy vovk {vilk helyett). A hangsuly néha az utolsó szótagra is esik: nimá, posiv (poseí). Még az ú. n. betoldott / is elófordúl: zemla, konople, grabíe. Magánhangzó után a szóvégi /, mint a ruténben, v lesz : byv, posev, vidzav. Ep így: ¿ovno, vovk (vilk). Nie iviem helyett nie znam járja. Természetes, hogy e tájakon már sok rutén szót is használnak, így sobaka (pies), sorokoviec (cwancygier), stb. A rutén nyelvjárások.* A galicziai rutének tájszólásai a rutén (kis-orosz) nyelv vóros-orosz nyclv- járásához tartoznak. Két — nyugati és keleti rutén — csoportra oszthatók; csakhogy erról a folosztásról tudnunk kell, hogy az egyes nyelvjárások annyira átmennek és osszefolynak egymásba, hogy sajátos vonásaik alapján fisszeállíthatjuk ugyan, de egymástól élesen nem külónbóztethetjük meg óket. A nyugati nyelvjárásoknak általában tobb a magánhangzójuk; a mély és kemény bi (a lengyel y) torokhang mellett megvan a lágy i (a magyar i), s ezenfelúl elég gyakran még egy harmadik, az H, is használtatik, mely a kettójük kózott álló kózéphangot jelóli. Az eredeti (ó-szláv) e egyes szavakban Ki-vá változik, pl. (Me4"B, méz helyett) M104, (xexb^jég helyett) .1104. Azeredetileg o helyett álló i (melyet ó-val jeleznek) és a lágyító i (t>) soha sem cserélódnek óssze, pl. JÍÍÍ (lij, faggyú), gen. .1010 és JBIH {lyij, ónts) JATH-ból. Ezeket a nyugati nyelvjárásokat beszéló rutének a 6MTH (lenni) segédigét bi hangzóval ejtik ki, ezért a keleti nyelvjárásokat beszélók óbuaKÚ (bylaki)-nak nevezik óket. " A rutén ábéce átírva : A a = o, (magy. á). fi ñ = b, II 11 = v, 1' r = h, \ i — g, H JI, = d, E e = e, ¡K = i (magy. zs), 3 3 = t, II II kózéphang a u = y és az i kózfltt (kflrülbelül a magyar kfizép e), I i = i, II ií = J, K K = k, jl A = Mu — m, II H = n, 0 O = o, II II = p, P p = r, Ct = j (magy. si), T T — t, y = u, <1> q> = /, X x = ch, l( n = c (magy. cz), ll i| = i (magy. es), III ill = s (magy. í), IH m = }¿ (magy. ses) 14 N = y (magyarban h¡ányzA mély torokhang; csak cjiycs nyelvj.irásokban van még meg; tflbbnyire a kozép H-vel helyettesílik), K) ki = ju, ¡1« = ja, 6« = je, 1> 1. = ji, (az a tulajdonsága, hojiy egyes elótte á!l('> niássalhangzókat nieglágyít, t. i. az i elótt áll/i j egyes elótte álló mássalhangzókkal ósszefoly, pl. jit, = 1 ji = lyi, ni. = nji = nyi, T+> =-= tj¡ = tyi, jT,'li = dji = gyi), a fonétikus ¡rásban jelenleg nem liasználják, helyette 1 i = _/¿" jegyet írnak, pl. fl'úo (gyilo = dolog, Qgy), JÍ3TH (lyizti = mászni). Ezt a mássalhangZ(Mágyítást dialectologicus tanulmányok- ban máskép, l. i. egy utána lett b-rel jelzik, pl. j(i>íjio, JlbiSTH. Ez a b l> félhangzó a rutén nyelvben egyébként néma; a cyrill irás másik félhangzója, a rI> T>. a mely a nagy-orosz nyelvben az elótte álló mássalhangzók keményen való kiejtését jelzi, a ruténben egyátalán nines meg.