Page - 526 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

526 A galicziai paraszt a legújabb idókig maga és fókép csak a saját gazda- sága terményeiból készítette — s a félreesóbb vidékeken még ma is így készíti — csupán a családja tagjainak scgítségével mindazt, a mire magának és háznépének szüksége van. Fó foglalkozása ósidók ota a fóldmívelés, annak a helyi kórúlmények szerint lehetó ósszes ágaival; de az ettól szabadon maradó idót mind arra forditották hajdan és fordítják részben még ma is, hogy az élelmiszerek elkészítésén kivúl az osszes ruházati, háztartási és bútorzati tárgyakat, valamint a gazdasági eszkózúket is házilag állítsák eló. Oszszel a saját termesztésú kendert és lent, meg a saját juhaikról nyírt gyapjút eló- készítgették a fonásra; ósi hagyományos módon és eljárás szerint festékeket fóztek külonféle füvekból és gyokerekból a fonalak megfestésére. Téli estéken aztán szorgalmasan fonogattak az országszerte használt guzsalyról (kq_dziel^ 1. a czímképen,) a nagy sütókemenczében égó fenyúgyókerek és rózse lobogó lángja mellett. A téli napokat a háztartási teendók elvégzése után az asszony- nép az illetó vidéken szokásos szabású fehérnemú elkészítésére fordította. A háznép férfiai pedig télen át vászon- és posztószovéssel s a helyról-helyre, vidékról-vidékre változó felsó ruházat megvarrásával, továbbá a háztartási és gazdasági eszkózókhóz kelló fanemüek kifaragásával, vagy a tüzeló fa folaprózásával foglalkoztak. Szalmából, nádból, kákából és fagyokerekból kosarakat és egyéb házi eszkozóket készítettek. A hol agyagot lehetett ásni, ott a kertben fazekas kemenczét állítottak és benne mindenféle cserép- edényt égettek. Már ennyiból is láthatjuk, hogy a paraszt háza ilyenformán a legkülón- félébb iparágak múhelye volt s még ma is az. De minden ipari szorgalomnak egyedúli czélja országszerte a nép saját szükségletének kielégítése volt. E szükségletek vidékenként más-másfélék valának. Egy-egy vidék sziik- ségleteit azonban rendesen ugyanegy faluban úzótt mindenféle iparág fodozte úgy, hogy mindenik család fóképen azzal az ¡parral foglalkozott, a melyre tagjainak kiválóbb ügyessége s óróklótt hagyományai képesitették. Minden faluban vannak családok, a melyek lent és kendert. s a hol gyapjúnemút is hordanak, ott gyapjút is fonnak és szónek; vannak továbbá minden kózségben vargák, kovácsok, bodnárok, kosár- és szalmafonók, ácsok, stb. Mindenikük a maga családja szükségletein kivúl a szomszédjaiét is fedózi. Az osszes nyers anyag kinek-kinek a saját gazdaságából, vagy a legkózelebbi kórnyezetél>ól kerúlt ki; máshonnan csak a sót, meg a vasat szerezték be. Mindazonáltal az ilyen családoknak is a fóldmívelés volt mindenha a fó foglal-