Page - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

528 is akadunk. Ugy az óslakók, mint a bevándorlott és letelepcdett mindenféle népség mindenike megtartotta a maga hagyományos szokásait, viseletét, házi- iparát és egyébnemú mesterségeit. E be válido rlók. gyarmatosok, hadifoglyok a lehetóség szerint csoportosúltak és kôzôs helyet választottak ki maguknak a vásártéren, a hol a maguk és fajbelijeik számára házilag készített árúkat árúlhatták, vehették, vagy kieserélhették. Gyártmányaik mind honi szokásaik és régi hagyományaik szerint készültek. Innen magyarázható, hogy némely háziipari termékek csak bizonvos vidékeken honosúltak meg, minthogy esetleg már a tószomszédságban más eredetú, szokású, viseletú és hagyományú népesség lakott, a melynél megint egészen más háziipar fejlódótt. Már említettük, hogy a parasztság háziipara a nemzet életével, szokásai- val, torténetével és hagyományaival tôkéletesen egybeforrott. Ennek az a magyarázata, hogy a falusi nép folytonos érintkezésben volt a fóldesúr család- jával. Ha óseink házi életére gondolunk s ha ifjúkori emlékeinket fólelevenítjük. állíthatjuk, hogy e hagyományos háziipari készítmények igen gyakran a múveltebb és vagyonosabb osztály szükségleteit is kielégítették. Majdnem minden osztály nóinek ósidók óta a háztartás volt a foglalkozása. Legnagyobb büszkeségüket abban találták, ha a háztartásnak lehetóleg minden kellékét otthon készithették vagy készíttethették. A legnagyobb urak feleségei is dicsóségüknek tartották, ha leányaik kelengyéjéhez a fehérnemút saját házuk- ban, és a legfinomabb hímzéseket is a falujokbeli leányokkal csináltatták. Az „/« házam" egy jelentésú volt az illetônek a lakhelyével, falujával, sokszor egész vidékével ; ez volt az értelme, ha valaki azt mondta, hogy „mi nálunk". S a falusi család minden ügyességét megfeszítette, hogy mentül fínomabb szónyeget, mentúl szebben kicserzett bórt készítsen a kastély ura. a helység papja, stb. számára. A Kelettel, valamint a nyugati országokkal való háborús, de meg a békés érintkezés is nem egy külónleges iparág múvelójének letelepedését tette lehetóvé. A Kelettel való amúgy is sokszoros kozlekedés, valamint a viselet, fegyverzet és egyéb eszkôzôk nagy hasonló- sága külónben is fólotte kivánatossá tette kivált az úri rendre nézve, hogy a nemes és a lovag birtokának a kórnyékén keleti mesterségekben jártas emberek lakjanak. Mivel pedig a régi idókben úgy a kastélyok és várak, mint a parasztházak lakói egyaránt nagyon sokat tartózkodtak a szabad ég alatt, éltük java részét a mezei munkán kivúl vadászaton, úton, de fókép hadjára- tokon és táborozásban tôltvén el : a prémnek és szónyegnek kiváló nagy becse volt náluk. Ezért még ma is mindenütt számos szúcs és szónyegtakács lakik