Page - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

531 ipartestületekké szervezkedtek. De van még számos vidék Galicziában, a hol a len-, kender- és gyapjùszôvést is valódi régi házi iparként mûvelik. Majdnem az egész országban, de fôkép Keleti Galicziában a fehér szôvés mellett úgy czérnából, mint gyapjúból külonféle színü szöveteket is gyártanak, a kender, len és gyapjú legkülonfélébb keverése mellett. A mily eltérók a parasztság viseléte és szokásai, ép oly változatosak a paraszt szovószékek gyártmányai is. A czérnát és gyapjút minden faluban ósi szokás szerint maguk az asszonyok festették, s a festékeket is ök készítették maguk gyújtotte novényekból. A színek ósszeállítása és a minták rajzolása is az illetö faluban torténik és minden vidéken öröklött hagyományok és szokások nyomán jár. Az összes hagyományos tarka szovésú czikkek szövetük tartósságával és színeik tetszetós ósszeillóségével túnnek ki. Sajnos, hogy ma már az anilin-festékek a régi hagyományos színeket és festôanyagokat kezdik kiszorítani ; pedig épen a falukban és kisebb városok- ban az anilin festékeknek is a legsilányabb fajtái kerúlnek forgalomba a kis- kereskedés útján. Rikító színeik zavarják a régi hagyományos minták szép összhangzö színezését, de ártanak a szövetek tartósságának is, és az esótól, nedvességtól elfakúlnak. Minthogy a szövött árúkból kerúl ki a falusi lakosság ruházatának legnagyobb része, érthetó, mily rendkivúli változatosság és tarkaság uralkodik a házi ipari takácsság e készítményeiben. Epen azért lehetetlen a n<5i és férfiviselet számára készúlt szöveteket szín, minta és gyártásmód szerinti összes eltéréseikben csak futólag is elsorolni. Mert valóban csodálatraméltó, mi mindent lehet ezen a most kezdetlegesnek nevezett szôvôszéken készíteni, kivált ha meggondoljuk, hogy a kik e szövö- széken dolgoznak, azoknak a fó szerszámaik az eke, kasza és a csép. A szövött árúk nagy sokaságából a galicziai háziiparnak különösen két gyártmányát emeljük ki : a festett vásznat és a szönyeg- vagy kilim-szôvést. Némely vidéken még ma is szokás bizonyos erös durva kendervásznat, mely külön e czélra készúl, olajfestékekkel festeni. Az illetö vidékeken rendesen tavaszszal faluról-falura jár a vándorfestó, munkája eszközeit a hátán czipelve. Fôlszerelése két bögre olajfesték : az egyik rendesen sôtétbarna, a másik sôtétkék tartalommal, két durva ecset és néhány deszkákba metszett festö- minta. A festó már jól ismeri megrendelói izlését, mert többnyire évek hosszabb során át jár ugyanazokba a falvakba, melyek mindenikének megvannak a maga hagyományos kedvelt mintái. Az így festett vásznat megszárítván, alsó- szoknyáknak, kôtényeknek és felsö ruháknak szabdalják föl. Vannak vidékek, a hol a férfiak nyári ruhái is ilyen festett vászonból valók. 67*