Page - 538 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

538 clcjét is ilyen hímzéssel díszítik. K hímzések a minták és a kivarrás módja tekintetében nagyon különbözök. A nók hagyományos módon maguk festik és készítik ki az ilyesmikhcz való színes czérnát és gyapjúfonalat. A tarka hímzések tôkéletesen vízállók, fölötte tartósak és bármily ido múlva is élénk, tiszta színúek. De a háziiparnak ezen ágát is fenyegeti már az eredeti minták elkallódása és a régi szép színvegyúleteknek új anilin festékekkel való meg- rontása. Tér híján némely kisebb, többnyire egészen helyi természetú nóipari munkáról, minók a fökötök és övek készítése, stb., itt nem szólhatunk, hanem végúl még megemlítjük a húsvéti hímes tojások festését, mely országszerte elterjedt szokás, és szintén a nók munkája. A húsvéti hímes tojásoknak két fajtája van: az ¿¿yszínú, minták nélkúl festett „kraszauki(festett) és a tô'bbszinû, külonféle mintákkal befestett Vipiszankiu (írott) tojások, melyek közül amazok inkább Nyugati, emezek pedig itikább Keleti Galicziában szoká- sosak. De azért sokszor egészen egymás melletti falvakban is váltakozik az egyik fajta a másikkal. A rajtuk lévó minták bámulatosan dús változatosságúak. Ugyanabban a faluban is a legkülónfélébb színezetúeket és mintázatúakat látni, de azért némely vidékeken mégis sajátszerú jellegük mutatkozik. Néha igazán meglepö, hogy egy-egy öreg parasztasszony durva nehéz kezével milyen finom mintákat tud rájuk karczolni. E minták anyáról leányra szállnak, s bennük szép és gazdag kincse van a régi népi és nemzeti díszítményi elemeknek. Paraszt kézimalom és kosarak.