Page - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

542 ritkaság számba mennek, minthogy 1241 után e múfaj teljesen kihalt. A tatár uralom alatt a vándorénekesek hajdani nevezetességükból egyáltalán alá- sülyedtek s lassanként valódi koldúsok fokára szálltak alá. Helyükbe az énekesek egy új rendje lépett, az ú. n. banduristák, kik tábori lantosokúl kisérték csatáikba a kozákokat, békc idején pedig a jelesb vezérek hóstetteit dicsóítették. A rutének legrégibb, szinte mondaivá lett nemzcti lantosa Boj an. Hihetóleg 1019 és 1079 közt élt s mint vándor laníos sok újítást tett. A régi czitera helyébe új, tobbhúrú hangszereket kezdett használni, egyebek közt az ú. n. bandurát. Ezzel a zenekiséret hangterjedelme nagyobb lett, a hangnem változtatása a hangszer újrahangolásá nélkül is megtorténhetett, az átmeneti czifrázások enyhítették az egyik hangnemból a másikba való szök- kenés érdességeit s egyáltalában nemesítették a dallamot. 1058 kórúl élt I. Jaroszláv udvarán a híres Manuil zenemester, a kit számos egyházi és világi ének szerzójéúl dicsérnek; 1108-ban pedig Przemyslben Dymitri, ki dalaival és énekelóadásával szintén nagy hírre jutott. 1 185 korúl II. Bojant emlegetik, mint számos hós-ének szerzójét; egyebek közt az Igor hadairól szóló híres ének is ö töle valö. 1240-töl 1249-ig élt halicsi Dániel udvarában Mitusa, ki fejedelmét a tatárok elleni hadjárataiban kisérte. Múvészi pályája azonban gyászos véget ért, mert fejedelme azért, hogy világi dalokat elegyí- tett az egyházi énekbe, mint szentségtórót kivégeztette. A XIII. századtól a XVIII-ig a népdal jelleme mind jobban megváltozott s mindinkább kifejlódott a helyi természetú népdal, valamint egyéb új múfajok is támadtak és a hangterjedelem kibóvúlt. A helyi természetú népdal egyrészt a más vidékkel való érintkezés hiányának, másrészt mélyebb hatású helyi eseményeknek köszönheti eredetét. Sok ilyenfajta dal csupán a szülóhelyén él; némelyek ellenben kiválóan kedves dallamuk miatt szélesebb körben is elterjedtek; így a „kozak", a „kotomyjka" és a „dumka" Lengyelországba is eljutott. A rutén népdal legszebb és legérdekesebb faja a sokféle dallamú kozák- ének. E kozákdalok vagy ú. n. „duma"-k, melyek a kozák egész életét felölelik, vagy pedig tulajdonképeni katonadalok. Amazokat húros hangszer kiséretével adták eló az énekesek, emezek pedig sajátszerú alakjukkal túnnek föl. Rendesen igen kecses, szabad ütemú dallammal kezdódnek, melyet nagyon élénk pattogó rhythmusú kardal követ. Hosszabb magán-ének után e kar gyakran egy neme a refrainnek. A szakoknak e módon való lezárása ósrégi