Page - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

548 után is. A Gorogországból származott rKyrie eleison" csakhamar nemzeti dallá lett, a melyet a lengyel „ Bogarodzicau - hoz hasonlóan kivált ütközet elôtt énekeltek. A XIII. században már az antiphona-éneklés is járta a templo- mokban, s a kettôs karok váltakozása sem ritkaság. Az egyházfejedelmek azon tilalma, a mely a húros és fúvó hangszereknek a templomokba .bevitele eilen irányúlt a X. században, a kar-ének kifejleszté- sének csak javára vált, mert a hangszerek helyett a tanólt és hivatásos elô- éneklôk vezették a templomban az éneket. A terczekben való kiséret igen koráñ divatos lett, s a rutén nép zenei tehetségét mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy korântsèm marad meg e mellett, hanem csakhamar egyéb hangközökre is bátorodik a modulácziókban. Igaz, hogy gyakran éktelen disszonancziák is fordûltak elö, minthogy az ötöd- és nyolczad-meneteken kivúl le- és fôlmenô másodhang-kiséret sem volt épen ritka. Legalább a XVI. században, Szaidurow idejében az ilyenektôl egyáltalában nem irtóztak; de egyúttal a kiséretben egy harmadik hang is kezd szerepelni, s a három- szólamú ének csakhamar uralkodóvá lesz úgy az egyházban, mint a világi dalokban. E tobbszólamú éneklés azonban egészen más nyomokat követ, mint a nyugat-európai. A vezérdallam mindig a legfelsô hangé, melyet a többiek homophonikusan kisérnek. Az egyes hangok ellenpontozati mozgékonysága s az ú. n. cantus firmus minden lehetô változata ugyan újabb idôben a rutén egyházi énekbe is behatolt, de soha sem tudott benne jobban meggyökere- sedni s végre is megint csak eltértek tôle. Helyette a szabad canon egy nemével és szabad utánzással találkozunk. A XVI. század folyamán az egyházi ének terén több, gyakran egymással ellentétes irány foltúntét látjuk. A fíguralis éneknek is megvannak a pártolói és ellenzôi; sôt a XVIII. században Szeptycki Leô és Bielanski Péter lembergi püspökök zsoldjában is látunk zenekari kisérettel mûkôdô férfikarokat ; a XIX-ben pedig a lembergi székesegyházban zenekari kiséretû vegyeskar énekel ; de bár az újítások akkoriban egyes zeneértô körökben elég érdek- lôdést keltettek, mélyebb hatásuk még sem lett. A kis-orosz dallamok egy- szerûsége és könnyed folyása keresetlen összhangzatokat kiván, disszonáló, változó akkordok és chromaticus menetek nélkül. A rutén dallam, legyen bár egyházi vagy világi, az ótod-hangnál magasb ugrást nem enged meg, s minden érzést egyszerú melegséggel, túlzó színpadias hatás keresése nélkül fejez ki. Eredetiségének bizonyos varázsa épen a tonáczió határozatlanságában van. Az egyházi ének idômértéke egyenlôtlen és változó. Az ú. n. „Jerosolimka" mértéke