Page - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

potokba kellett mindennek visszaesnie. Az egész XI. századon át tart ez állapot, s így Lengyelország nem érhette el a fejlódésnek azt a fokát, melyre Európa nyugati fele a keresztes hadjáratok korában jutott. Csupán Górbeszájú Boleszláv alatt látjuk az ország hatalmi állását és az uralkodó tekintélyét kellóen biztosítva, a mivel együtt jár a püspókségek és kolostorok számának nóvekedése, de a papság akkor már jórészt az ország szülötteiböl telik ki. S ezzel immár megvannak az irodalmi élet ébredezésének legalább némely fóltételei. Es csakugyan ez idóre esik az elsó Lengyelországban írott könyv: Gallus Márton krónikája. E mú szerzöje valószinúleg franczia ember volt s mint Boleszláv udvari káplánja (egyúttal titkára) és buzgó híve írta urának és hósének dicsóítésére elég hibás latinságú, részben verses krónikáját, mely az 1113. évvel szakadt meg. A birodalomnak Boleszláv halála után (1139) tórtént fólosztása, fiainak és utódainak egymás elleni hosszas háborúskodása s ezzel az ország és a fejedelmi hatalom gyóngúlése, valamint ennek rovására az egyházi és világi fóuraknak külónféle kiváltságok révén való erósbódése, nemkülönben kül- háborúk és fókép 1241 ota a tatárjárások az irodalomra nem hatottak fejlesz- tóleg. Ezért a XIII. századból csak kevés munka említhetó, s a mi van, az megint csak tórténelmi, köztük Kadlubek Vincze krakói püspök (utóbb cisterci szerzetes a mogilai apátságban, meghalt 1223) krónikája a legnevezetesebb. E mellett Boguchwal poseni püspök és Baszko ugyanottani székesegyházi órkanonok krónikái említendók. A Rómában élt Martinus Polonus Domonkos- rendú szerzetes a pápák és császárok krónikáját írta meg az órók városban és nagy hírnévre tett vele szert. Mindazonáltal egészben véve a XIII. század folyamán a múveltséget mégis emelkedóben látjuk. Lengyel tanúlók külfóldi egyetemekre is ellátogatnak. Bolognában már 1265-ben kimutatható a diákság sorában egy külón lengyel natío. A kolostori és plebániai iskolák mind számo- sabbak; a Ferencz- és Domonkos-rendiek két új szerzete fóltúnó gyorsasággal teijeszkedik és a maga módján mindenik hozzájárúl a múvelódés terjeszté- séhez. Az e korból való templomok és síremlékek már íigyelemre méltók, sót némelyek igazán szépek. A tatárdúlások folytán elpusztúlt városok fólújítására nagy kedvezményekkel és kiváltságokkal német telepeseket édesgetnek az országba. Ezek nagy számuk, czéhekben való erós szervezettségük és kivált- ságaik kóvetkeztében németségüket sokáig szívósan megtartották, és annak bélyegét a városokra, nevezetesen Krakóra, erósen rá nyomták. E városok gazdasági fólvirágzásához a serény és iparkodó német kereskedók és kéz-