Page - 571 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

571 herczegnô, Sforza Bona, I. Zsigmond király második felesége tereli cz irányba a lengyel mûveltséget. Egy-egy igazi humanista költö, a ki egyben világfi és udvari ember, esetleg diplomata, vagy az életet élvezni tudó víg ficzkó, nem ritkán elókeló szerepre tôrekvô fópapi személy is volt, már Bona királyné elótt is akadt Lengyelországban ; azonban mindenesetre jellemzô, hogy e koltóknek talán legnevezetesebbje, fôleg pedig legigazibb példaképe ennek a királynénak az udvarában érte meg úgy jó, mint rosz tulajdonainak teljes kifejlését. Ez Krzycki (Cricius) András volt, a ki 1482-ben szûletett, elóbb przemysli, majd ptocki püspök, végúl gneseni érsek és az ország primása lett s 1537-ben halt meg. Többször járt diplomacziai küldetésben, s költöi munkáit külföldi tudósok (Erasmus) is dicsóítik. Kitúnóen értett magas rangú pártfogói kegyének hizel- géssel való megnyeréséhez, de alkalom adtán csipós epigrammokkal is ostoi-ozta óket. Lelkes bámúlója a római költöknek, jól ismeri a külfold humanistáit s úgy amazokat, mint ezeket elég ügyesen utánozza. Mellette áll a danzigi Flachsbinder János, ki szülóvárosáról Danticusxvak nevezi magát, s mint Krzycki, diplomata, kôltô és ermelandi püspök volt egy személyben. Meghalt 1548-ban. Evek hosszabb során át volt V. Károly udvaránál követ; ott kellett költöi hírnévre is emelkednie, mert ez a császár túntette ki nemesi ranggal és babérkoszorúval is. E korai latin költök közul a legifjabb s az egyetlen, a kinek nagyobb költöi tehetsége és múérzéke is volt, Janicki Kelemen, egy Gnesen-kôrnyéki földmives fia, ki 1516-ban szûletett s 1543-ban hait meg Krakóban. A szegény ifjú Krzyckiben akadt pártfogójára; ennek halála után pedig Kmita krakói vajda támogatásával ment a padovai egyetemre. Megható lelkesedéssel irja le olasz- országi tapasztalatait, s majdnem oly elragadtatással beszél, mint Goethe vándora. S úgy látszik, hogy az Alpeseken túl nem is maradt egészen észrevétlen, minthogy Bembo bibornok babérkoszorúval ajándékozta meg. Szertelenkedö, mondhatni, romantikus természetú múvészi lelke szerette a fényt, pompázást s gondtalan életet. Versei közt szerelmi kôltemények is vannak, melyek egy részében mélyebb érzés, a többiben könnyed életkedv szólal meg. Kôltészetének alaphangúlata azonban mégis a bánatos merengés, a mit gyönge egészsége s talán korai halálának elóérzete okozhatott. Ö lévén az elsô igazi költöi tehetség, a kivel a lengyel írók sorában találkozunk, úgy lehet, ö lett volna a lengyel kôltészet apja, ha tovább él s ha lengyelúl ir vala. 72»