Page - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

AM valának, és pedig teljeS joggal. Az egyházi egység, a tnelyre tórekedtek volt, szinte váratlanúl gyorsan és kónnyen állott helyre. A még csak imént oly harcziaS kedvú és nagy reményú protestantizmus évról-évre jobban sorvad és csekély kisebbséggé olvad le, a terjeszkedés minden reményéról lemondva és beérve azzal, ha meghagyják jogaiban és szabadságaiban. A nemesség kiváltságainak fényében sütkérezik, a tobbi osztályok még csak nem is tóródnek azzal, hogy semmibe sincsen beleszólásuk. A haladás belsó osztone elernyed, minden úgy van jól, a hogy van. Pedig a kor sok és nagy fol- adattal kinálkozott. Az épen akkor legnagyobb kiterjedésére jutott birodalmat két felól, éjszakról és délról szúntelen fenyegette az orosz és a torók, így a keleti határok biztosítása lett volna az elsó teendó. Ily feladatra azonban csak kovetkezetes politika és egységesen vezérló fó hatalom lehet képes, a mely állandó uralkodóház nélkül alig képzelhetó. E veszedelem és szükség ószton- szerú érzete megvolt ugyan, de nem volt meg a czéljait ismeró akarat. Lengyelország nem kerúlhette el a tórókkcl és oroszszal val ó háborúkat, melyek azonban a század elsó felében jobbára, a másodikban pedig mar teljesen védekezó háborúk valának és az államot annál jobban kimeritették, mivel soha sem végzódtek dóntó eredménynyel. Hasonló pangás mutatkozik a XVII. század elsó felének irodalmában is. A míiveltség és az írói munkásság alapja még mindig a klasszikus ó-kor, a kóltészet a Kochanowski tórte útakon halad; csak itt-ott túnik fól annak scjtése, hogy új elemek és új múformák kellenének. Azok a párbeszédek, melyek szerzóik képtelensége miatt, sajnos, nem fejlódhettek valódi vígjátékká, néhány igazi lengyel és nem minden humor nélkül vázolt typust szerepel- tetnek. Az olasz, ritkábban a német novella-irodalom sok olvasónak órvend és tóbbeket serkent utánzásra. Kochanowski Péter, a nagy János unokaócscse, a lengyel kóltészetet a korszerú nyugat-európaival igyekszik kapcsolatba juttatni, lefordítván Ariosto „ Orlando "-ját és Tasso „ Gerusalemme" -jét, még pedig amazt jól, emezt pedig, a külónbcn sokkal kónnyebbet, nagyon szépen. E kor kóltészetének fó képviselóje azonban a lembergi Szymonowicz (Simo- nides) Simon, ki 1557-ben született és 1629-ben halt meg. Ó az utolsó igazi humanista, a ki mindenekelótt a klasszikusokat utánzó idylljeiben a lengyel falusi élet hú és bájos képeit rajzolta. O mellé sorakozik a szintén lembergi két Zimorowicz testvér, kik az ó példáján épúltek, s kik küzúl az ifjabb, Simon, a lengyel irodalom nagy kárára már huszonotodik évében meghalt, nem valósíthatván meg mindazt, a mit rendkivúli koltói tehetsége