Page - 598 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

Woronicz János Pál (jezsuita ; rendjének fóloszlatása után falusi plébanos, majd krakói püspök, végúl pedig varsói érsek, meghalt 1829-ben) az elsó a XVIII. század lyrai koltói közt, ki mély és erós vallásos érzelmével, valamint Istenbe és hazája jóvójébe vetett rendíthetetlen bizalmával túnik ki. E hang, melyet egy más kortársánál sem hallunk, csak jóval késóbb szólal meg újra, de még erósebben Mickiewicz és Krasiñski kóltészetében. A lyra mellett a dráma sehogy sem tudott föllendülni. A szomorújáték terén tett kisérleteket még a kortársak is gyarlóknak tekintették. A vígjátékokat már bizonyos hallgatag kózmegegyezéssel jobbaknak ítélték, pedig még a Krasickiéi is csak kózépszerúek, míg Bohomelec, Bielawski és Czartoryski herczeg darabjai még e szerény mértéken is alúl állanak. Végre azonban megjelent a költö, kit joggal nevezhetni a lengyel vígjáték atyjának. Zablocki Ferencz 1754-ben született; évek során át volt a kôznevelési bizottság titkára; vígjátékait 1781 és 1785 közt írta, a mely utóbbi évben feleségének és gyermekeinek halála elóbbi derúltségét teljesen elkomorította. Molière tanítványa ugyan s kellônél többet bíz a szobacziczusokra és lakájokra, a vígjátéki csomót sem mindig elég könnyed teiTnészetességgel oldja fol, továbbá néha hosszadalmas és túlságos sok mellékcselekményt alkalmaz ; de sok benne a komikai óseró, jól lépteti föl és élesen jellemzi alakjait, jellemei következetesen fejlödnek és nem egy igazán mulattató helyzetbe bonyolodnak. Lengyelország utolsó fólosztása után Zablocki ugyan nem órúlt meg, mint barátja Kniaznin, de Rómába ment, a honnan pappá szentelve tért vissza, és mint falusi plebános élt 1821-ig. Szaniszló Agost tetemes összegeket fordított a színházra. Neki kószón- heti Varsó és általában Lengyelország az elsó nyilvános színpadot, mely en a sok nehézség mellett is már néhány év múlva jó színészek játszottak, úgy, hogy már olyan operák is színre kerúlhettek, mint a „Varázsfuvola". A músor ugyan nagyobb részben fordításokból áll, de azért jókora számú eredeti darabot is adtak. E színház szervezésének és vezetésének fó érdeme Boguslawski Alberté, a ki ha nem is a lengyel drámairodalom, de mindenesetre a lengyel színpad megalapítója. Azok a színtársulatok, melyek századunkban Varsót és Lemberget gyónyórkódtették, az ó iskolájából kerúltek ki. Fó czélúl a franczia klasszikus szomorújáték jeles elóadásait túzte ugyan ki, de azért a német és angol darabokat is kellókép méltányolta. „Emilia Galotti" sokáig músorán maradt, 1799-ben pedig Hamletet is elöadatta Schröder átdolgozásában A politikai helyzet miatt a színház néha oly sanyarú kórúlmények kózé jutott,