Page - 600 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

a melyeken az 1791 niájus 3-ki alkotmány nyugszik, Staszyc tôbbet tett bármely más írónál. Bôlcseleti alapfogalmai világosan elárúlják Rousseau hatását, a mely írásmódján is tôbb helyûtt meglátszik. Kollontaj Húgó 1750-ben született, krakói kanonok, majd referendarius, végúl alkanczellár lett és elsôrangû politikai tekintélynek ismerték el a reform- párt vezérei kôzôtt. Elsô nevezetesebb tette a krakói egyetem újjászervezése volt (1777—1782), melyet kitûnô sikerrel hajtott végre. Az 1791 május 3-ki alkotmány elókészítésében és végrehajtásában is nagy és jeles része volt. Névtelen levelei (1788) tartalmazzák pártjának programmját, mely a Staszyc elméletben kifejtett alapgondolatainak gyakorlati kifejezése. Az egészet kész tôrvénytervezet zárja be, melytôl az 1791-ben megszavazott alkotmány csak csekély eltérést mutât. A targowicai szôvetség után menekúlnie kellett honából. Drezdába, majd Lipcsébe ment, a hol Potocki Ignácz gróffal és Dmochowski szerkesztó segítségével megírta A május 3-ki alkotmány keletkezése és bukása czímú munkáját. E mú annyiban egyoldalú, hogy szerzói nem látják be vagy leplezik a saját pártjuk hibáit s a szerencsétlen kimenetelért az egész felelôsséget a királyra hárítják. De mint a megtórtént dolgok elóadása, a május 3-ki alkotmány jogosúltságának és czéljainak védelme s mint az ellenfél részéról terjesztett hazugságok czáfolata a kônyv kitúnónek mondható. 1795 6ta az irodalom elnémúl. Valami hallatlan és szórnyú dolog tórtént; ezt mindenki érzi és tudja, de gondolatait és érzéseit még nem tudja senki sem rendbe szedni, annál kevésbbé tud róluk számot adni. Kétségbeesetten, lesújtva állnak valamennyien, tompa, szinte óntudatlan fájdalomba merúlve. Az egyetlen jelenség, a mit ez évekbôl az irodalomtôrténet foljegyezhet, egy elég sületlen kis katonadalocska az 1796. vagy 1797- évbôl, a melynek kezdó- szavai : „Nincs még veszve Lengyelország". A tragikus század, mely Lengyelország bukását látta és a melynek az a bún terheli a lelkét, hogy e bukásnak nem tudta elég jókor és kelló eróvel elejét venni, mentségeúl legalább azt az egyet említheti, hogy hasonlíthatat- lanúl külónb volt a második fele az elsónél, és hogy úgy a saját, mint a múltak hibáit fólismerve, komolyan tôrekedett azokat jóvá tenni, s már épen az egyetemes haladás útjára lépett, midón a gyászos bukás érte. A XVIII. század utolsó három évtizede alatt a politikai múveltség, a hazafiúi érzés és a fólvilá- gosodás oly tetemesen gyarapodott s úgy megerôsôdôtt Lengyelországban, hogy a nemzet további élete biztosítottnak látszhatott.