Page - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

A „tudományok barátjaiu a szépirodalmat és koltészctet, ncmkülönben a múbirálatot is ápolták; és ha c tércn a siker nem fclelt meg teljcsen tórek- vésciknek. annak fókép az az oka, hogy költöik és acsthetikusaik mercven ragaszkodtak a franczia ál-klasszikus irányhoz. Mint lyrikust nagyra bccsúlték Woronicztíí, kinek néhány himnusza kétségkivúl magasztos, ünncpétyes hangon szólalt mcg. O cgyi'ittal az clsó, ki hosszú- idók ota az egyházi szónoklat tcrén enilítést érdemcl. Niemcewicz Julián (1757-ben szülctctt) az alkotmányszerzó országgyúlés alatt képviseló és a reformpárt egyik legbuzgóbb tagja volt, melynek elveit újságczikkckbcn, vcrsekbcn és röpiratokban, sót vígjátékaiban is terjcsztettc. Macicjowicénél Kosciuszkóval cgyütt fogságba kerúlt, mclyból Pál czár szabadon bocsátotta vczérévcl • együtt, kit Amerikába kövctett. Innen visszatérvén, fáradhatatlan tevékenységével, melyet mindig a leghóbb hazaszerctet vezérlett, korának lcgnagyobb hatású egyéneivcl küzdött cgy sorban. Mint iró azok kózé a sokoldalú utánzó tchetségck kózé tartozott, a kik ugyan mindenhez értenek, de scmmihez sem tókéletesen. Tört/neti dö/a/ban alighaneni a skót balladák lebcgtek szcme clótt. 1826-ban Staszyc halála után ó lett az imént említett tudományos társúlat clnóke, 1831 -bcn pcdig politikai küldetésben Londonba ment és 1841-bcn halt mcg Párisban. Kiváló buzgalmat látunk c korban a drámai kóltészet tcrén. Mintegy szégyennck kczdték érezni, hogy más irodalmakhoz képest a lengyelnek még nincsen ncmzeti szomorújátéka. Színpad pedig az új darabok elóadására mar volt, még pcdig jó. Még mindig Boguslawski állt a színház élén és folyton új joles cróket nevelt. (Kudlicz, Werowski, Szymanowski, Panczykowski, az idósb Zóíkowski, Lcdóchowskiné, Palczewskiné, utóbb pcdig Zuczkowskiné, stb.). Súrún termettek tehát a tragédiák, melyek kózúl azonban csak a Felinski Alajos „Radziwitt Borbálá"-ja állítható, ha ncm is a Racine, legalább a Voltaire darabjai mellé, és még ma is músoron van. Felinski mellett drámai kóltóúl Wgéyk Ferencz említendó, ki 1785-ben született, a krakói egyetemen tanúlt s már akkor lefordította Sophokles Oedipi/sá.t, mcly munkáját késóbb tetemesen megjavitotta. Odáival és a Krakó kórnyéke czímú leíró kóltemény- nyel szerzett szép hírnevet; utóbb azonban leginkább a drámai kóltés vonzotta. Szomorújátékai, melyek mind tórténelmi tárgyúak, franczia mintákra alkotvák ugyan, de azért szerzójük elótt a német dráma és a német aesthetikai elmélet sem volt ismeretlen. Sajátságos, hogy Wgzyk idósebb korában sokkal ónállóbb- nak és tehctségesebbnek mutatkozik, mint ifjabb éveiben. 1831 óta Krakóban tclepedett mcg és szúntelen irogatott, habár a minden téren uralkodó