Page - 613 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

61 3 zengö dumkái a lengyel koltészetben kórúlbelúl afiele múfajnak tekinthetók, mint a nyugati népek balladái. Goszczyñski Szeverin (1803—1876), Zaleski iskolatársa és barátja, sötet képzelódésével és szenvedélyes hevével túnik ki, mely tulajdonai fókép Zamek kaniowski (a kaniówi kastély) czímú lyrai elbeszélésében mutatkoznak. Az 1830 novembcr 29-ki folkelés Lengyelország e századi tórténetében a legválságosabb esemény, s mint ilyen az irodalomra is roppant hatással volt. Kivált a kóltészet, a mely addig elsó sorban müvészi czélokra törekvönek tarthatta magát, ez ota egészen új útakra lép. Ettól fogva mindenekelótt, sót csaknem kizárólag a nemzeti fájdalom s az elvesztett, de tan még sem örökre oda veszett remény kifejezöje akar lenni. Minden egyébbcl kevésbbé törödik, és egycbet nem is várnak tole. Fóladatáúl azt tekintik, hogy visszhangozza a nemzet lelkében forrongó érzéseket, mely sorsa eilen évtizedek óta tompa elkeseredéssel zúgolódva, végre hósies harczra kel és ebben elbukik: Mentúl kevesebb alkalma volt a hazafiúi öntudatnak gyakorlati téren való érvénye- súlésre, annál ellenállhatatlanabb eróvel áradt ki azon az egy úton, a mely még nyitva állott elötte: az irott szó útján. Ez által a kóltészet oly helyre emelkedett a nemzet életében, mely lényegét és bivatása korét tulajdonképen meghaladja. De nem cselekedhetett másként; eleget kellett tennie és kifejezést kellett adnia a nemzeti öntudatnak. Ehhez járúl még a Lengyelország akkori tórténetében és helyzetében oly nevezetes emigráczió szerepe. A nemzet legjobbjai részint számúzetésben éltek, részint ónként vándoroltak ki abban a balbiedelemben, liogy a külföldön jobban szolgálhatják hazájukat. Igy tettek a jelcsb irók majdnem mind, a költök pe<lig kivétel nélkül. A honvágy, a gyakori szenvedések és nyomor, niinden képzelhetó vallási, bülcseleti, politikai és társadalmi rendszer és tórekvés, a mi ez amúgy is betegesen izgatott szívekben és lelkekben tárt ajtóra talált, a szúntelen újra meg újra fól-fóllobbanó, majd meg kialvó diplomacziai vagy forradalmi beavatkozások reménye és tervei: mindez valamennyiüket együtt és mindenikoket külön-külön állandóan rendellenes lélekállapotban tartotta. Ez magyarázza meg elkövetett politikai hibáikat és azt a túlságosan nagy szerepet, mely a kóltészetnek e mozgalomban jutott, valamint azt a ferde irányt, melybe e mozgalom olykor-olykor tévedt. De a végtelen hazafiúi fájdalom megmagyarázza egyúttal e kóltészet páratlan lelkesedését, erejét és hatását is. E kóltészet azonban nem akart csupán a múlt és a jelen minden fájdalmának kifejezöje lenni; hanem megelözte, vagy követte a lengyel nemzeti