Page - 618 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

Krasiúskinak ez elsó múve határozottan megjelóli azt az irányt, a melyet a kóltó élte végéig híven kóvetett, azt túzvén ki czéljáúl, hogy kólteményeiben századának világtórténelmi kérdéseit fogja bolygatni. Krasiñski második múve, egy szintén prózában írt, de jelenetekre nem tagolt drama, az Iridian, egy más kérdés megoldását kisérli meg, azt tudniillik, miként lehetne egy elbukott népet ismét fóltámasztani. A koltó egy górógot választ hóséúl, a ki Helias bukásába nem tud belenyugodni és hona eltipróján, Rómán, boszút akar állani. Heliogabalus korában vagyunk. Iridion, a Philopoemen dédunokája, a ki haldokló édes atyjának boszút és gyúlóletet esküdótt Róma ellen, kezeibe kerít Róma megrontására és elpusztítására minden eszkozt. De vállalata még sem sikerúl; az elégedetlen praetorianusok Alexander Severust emelik a trónra, s Róma egyidóre megint mentve van. A mú záradékában Iridion fólótt tórvényt ülnek, a melyben a Sátán vádlóként lép fol, de egy angyal megvédi a vádlottat. Az itélet szerint Iridionnak még egy próbát kell kiállania, s ha azt kiállotta, ha mindent, még embertársai becsúlését is elveszítvén, legvégsó kétségbeesésében sem veszti el Istenbe vetett bizodalmát s mindig kész a lehetó jóra: akkor végúl új életre kél, a mely szúntelen áldásos munkásságban fog eltelni. Erzelmes és ingerlékeny, rajongó és világfájdalomra hajló, termékeny, de nyugtalan képzelemmel megáldott tehetség, a ki szúntelen e csapongó képzelem rabja lévén, ritkán békél meg ónmagával is és csak olykor jut annak világos tudatára, a mit akar: ilyen Slorvacki Gyula, a lengyel irodalom romantikusainak legjellemzóbb képviselóje. Ragyogó képességei kózúl csak a mérséklet és ússzhang hiányzott, s ezeken múlt, hogy nem emelkedett az elsó rangú kóltók sorába. 1809-ben született s atyját, ki a wilnai egyetemen a lengyel irodalom érdemes tanára volt, korán elvesztette. A fiú nemes és fenkólt lelkúletú, nagy múveltségú, de kiválóképen szépirodalmi hajlamú anyja által neveltetvén, már serdúlt korában elolvasta az egész romantikus kóltészetet és csakhamar maga is nagy hévvel verselgetni kezdett. Elsó kólteményei, egynek a kivételével, mind Byront utánozták. Két szomorújátékot is írt : az egyik, Mindowe, Lithvánia pogánykorában játszik; a másik „Stuart Mária", mely mintegy Schiller ugyanily czímú darabjának az elsó része, minthogy benne az ifjú Mária királynó Darnleyvel és Bothwellel kerúl tragikus ósszeütkozésbe. Mind a két darab, bármily hibás is külónben, rendkivúli tehetséget árúlt el. Stowacki 1831-ben minden komolyabb ok nélkül Francziaországba ment s a lengyel