Page - 628 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

628 mint a „Mohort", hósies színezetú, mások pedig a régibb múltból meritvék, mint „A hetmán apródja" a XVI. és „Veit Stwosz" (a szobrász) a XV. századból. Kolteményeitól nem tagadhatjuk meg az eredetiséget, de megérzik rajtuk a múvészi alakításnak és különösen a személyek kiformálásának némi fogyatékossága. Kétségtelen ugyanis, hogy Pol inkább a lyra terén van otthon, a mely nemben még aggkorában is egészen ifjú éveinek dalaihoz méltó kolteményeket alkotott. A „Dal a mi házunkról", mely mintegy párja a „mi országunkról" szóló dalnak, talán még ennél is jelesebb. A koltó élte vége felé megvakúlt és 1872-ben halt meg Krakóban. O mellé sorakozik Syrokomla Vladiszláv (Kondratowicz Lajos írói álneve), kinek eszméi inkább napjaink demokrata gondolkozásával egyezók, tehetsége azonban jóval csekélyebb. Onállóbb és eredetibb már Lenartowicz Theophil (1822 —1892), kinek gyakori ismétlései azonban egyhangúságot okoznak. Ujejski a „Jeremiás siralmai" után még néhány kötetke kolteményt adott ki, köztük a „Biblia! dallamok"-at, melyek szép alakjuk mellett lyrai melegségükkel válnak ki; azt a fokot azonban, melyre ifjúkori múveiben emelkedett, késóbb sem haladta meg. Ez idó tájt Varsóban egy érdekes írói jelenség támad a tizennyolcz éves .Luszczewska Hedvigben, a kinek rögtön- zései Deotyma álnéven igen nagy figyelmet keltettek. Késóbb a rögtönzött kisebb kolteményeket nagyobb múvek kóvették, melyek múvészibb kidolgo- zásukkal elókeló állást vívtak ki az írónónek. Zmichowska Narcissa (álnevén Gabriele) élénk és sokoldalú képzelótehetségével mély érzést, értelmet és múveltséget párosít, a mely jelességei úgy kolteményeinek, mint elbeszéléseinek sok csodálót szereztek. A nevezetteken kivúl Mickiewicz kortársai és barátai kozúl még a romantikus Zaleski és Goszczyñski élnek és irogatnak ez évek- ben, de nem közölnek semmit, Odyniec pedig nem sok sikerrel próbálkozik a szomorújáték terén. El és feltúnó üdeséggel alkot még a három öreg klasszikus is. Koámian befejezi Czarniecki-]zt; Wfzyk jóval különb drámákat ir, mint ifjú éveiben; Morawski pedig élte végéig megtartja kedves humorát és vonzó érzelmességét. Mindegyiköknek szinte virúlóbb az agg kora, mint az ifjúsága; de mind a három már a sír szélén áll, a hová róvid idöközökben követik egymást: Koámian 1856-ban, Morawski i86i-ben, Wfzyk 1862-ben. Nem épen szokatlan jelenség, hogy oly korszakokban, melyek az egész világ figyelmét megragadó nagy költökben szegények, a regényírók lépnek föl nagyobb számban. A legkiválóbb és legérdekesebb e téren kétségtelenúl Kraszewski. Rendkivúli munkaerejével és szinte kiapadhatatlan tehetségével