Page - 630 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

630 a torténetírás terén azonhan új jeles erôkkel találkozrink. Az agg Lelewel sanyarú korúlményei közt valóságos hôsies ónfeláldozással folytatja búvárlatait egész haláláig (l 861). A komoly és jeles kutató, a „Numismatique du Moyen Age" és az „Etudes géographiques et archéologiques" szerzôje, élte vége felé mindinkább politikai tanok elfogúlt hirdetôjévé lett. Magvetése azonban kôvetôinek tudományos búvárlataiban dûs gyümölcsöket terem. A jogtôrté- nelem mûvelôi kôzûl mindenekelôtt Helcel Antal Zsigmond emlitendô (született 18o8-ban Krakóban s meghalt ugyanott 1870-ben), a ki mint egyetemi tanár, nevezetes források kiadója és magyarázója, de mint gyakorlati politikus is (1848— 1861) fényes nevet vívott ki magának. O mellette még Hube Romuald és Maciejowski Venczel Sándor említhetók. A tulajdonképeni tôrténelmi kutatás t fô érdeme e korszakban Bielowski Agosté, a kinek ugyan némely foltevése azôta hibásnak bizonyúlt, de a szerkesztésében megjelent forrásgyújtemények (fôkép a „Monumenta Poloniae histórica") a további búvárlatok számára biztos alapot vetettek. 1876-ban halt meg Lembergben, mint az Ossoliñski- intézet igazgatója. Ö rajta kivúl a torténetírás fô képviselójeúl Szajnocha Károly emlitendô. Született Komarnóban (az akkori sambori kerúletben) 1818-ban ; egy cseh- országi származású es. kir. hivatalnok fia volt; Samborban és Lembergben végezte tanúlmányait, de mint akkoriban sok más, ô is még egyetemi évei alatt fogságba kerúlt, majd pedig kénytelen volt a fóiskolától megválni. Magán- tanítással és alkalmilag irogatással tartotta fünn magát s az éjet nappallá téve kellett onképzését folytatnia, mi közben sokszor a hold fénye világított neki gyertya gyanánt. Verselgetni is kezdett, még pedig a drámaírás terén próbál- kozott meg; midón azonban végre hosszas fáradozás után állást kapott az Ossoliñski-intézetnél, Bielowski vezetése mellett a helyes útra tért. Lengyel- ország múltját, melyet már addig is nagy lelkesedéssel igyekezett megismerni, ettôl fogva a tôrténelmi kritika világánál kezdte búvárolni. Bármennyit köszönhet azonban Bielowskinak, mégis nemesak független tôle, söt meröben az ellentéte ; mert míg emennek komoly és nagy tudományú búvár létére csekély az alakító ereje : addig Szajnocha, a ki ép oly buzgó és lelkiismeretes az adatok folkutatá- sában, fôkép arra törekszik, hogy azokat élénk képbe foglalja össze. Kiválóan értett ahhoz, mint kell valamely korszak vagy egyén jellemét kifürkészni és elô is adrti. Fô munkái „Chrobry Bolestaw" meg „Hedvig és Jagiefto". 1 859-ben szembaja gyógyíthatatlan vaksággá fajúlt, de a torténetbúvárlatot mégsem hagyta abba ; az okleveleket és egyéb adatokat fölolvastatta magának,