Page - 664 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

664 kiválóbb emlékek nem találkoznak, a meglevók pedig többnyire szomorú állapotban vannak. Ennélfogva mielótt tulajdonképeni föladatunkhoz, az építészet torténetének vázolásához fognánk, bevezetésképen jellemezzük a nép által emelt fa építményeket, a mennyiben azok a néprajzon kivúl a múvészetet is érdeklik. A szláv törzseknek, jelesúl a Galicziában lakó népeknek egyik sajátosságuk, hogy házaikat fából építik. A galicziai földmives az ácsmesterség gyakorlatában no fel ; lengyel és ruten nyelvú mesterszavai régi hagyományként szállottak nemzedékrôl nemzedékre. Mindazáltal alig nevezhetjük építészeti múnek azt az alkotmányt, melyet a lengyel és a rutén földmives családja és szeretett barma hajlékáúl fából ró össze. Ezek a legegyszerúbb szükségletnek szolgál- nak, s mint ilyenek szalmafödelü, múvészet nélküli épitmények. A lengyel Tátra aljában éló hegyilakók házai, melyek zsindelylyel fôdvék, oldalaikon csinos oromzatúak; bejáratukon, ablakaikon és mennyezeti gerendáikon némi diszitmények is láthatók, de azért inkább csak néprajzi érdekességúek. Noha a falusi kunyhókat ilyeténképen kizárjuk az épító múvészet koréból, mégis kény. telenek vagyunk elismerni, hogy a tartományban szerte látható latin és rutén templomocskák, nemkülönben a kisvárosi házak, emezeknek különösen oszlopos folyosói festói hatásúak és a szép iránt való érzékról tanúskodnak. Mert a kunyhók és a kis nemesi udvarházak boronafalúak ugyan, mely falak víz- irányosan egymásra fektetett s a sarkakon és a választó falak találkozásánál eresztékekkel összerött fenyúgerendákból vannak alkotva, mindazáltal az emlitett templomokon ezen múvészietlen eljárással helylyel-közzel a fából való építés múvészibb módja, a bálványos szerkezet párosúl. A latin szertartású falusi templomok elrendezése a csúcsíves építés utolsó korszakabeli falazott és egyhajós tcmplom mintáját követi. A Kárpátok lejtójén levó legrégibb emlékek a XV. század második feléból valók. Rendszerint gerendákból, azaz két oldalt lefúrészelt és eresztékek által összekapcsolt vörös fenyúból épültek ; külsejüket meróleges deszkák burkolják és léczezet, vagy egy sor zsindely szegélyezi. Homlokzatukon a falak gyönge hajlása miatt folfelé egyre karcsúbbodó négyszôgù harangtorony emelkedik. Ezt kiszökellö erkély koronázza, mely lefelé nyil alakban végzódó deszkákból van alkotva és zsindelylyel födött gúla vagy gömbalakii barokk ízlésú orom fejezi be. A homlokzatot ekként majdnem egészen elfodi a torony. A szentély záradéka többnyire sokszogú és födele alaesonyabb a hajóénál. A szentélyt, sót gyakran a hajó külsejét is oszlopokon nyugvó félkoríves alaesony tornáez övezi. Ennek