Page - 768 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

768 a gazdasâg gyarapodâsâban, a mûveltség fejlôdésében és az erkölcsök fïnomo- dâsâban hiânyzott az egyenletesség ; e tekintetben a târsadalom osztâlyait mély szakadékok vàlasztottâk el egymâstôl. Ekként hiânyzott a finomûlt életmôd kôvetelményeinek kellô fokozatossàga és azon âtlagos mértéke, a mely nélkûl a muvészi ipar épen azért, mert ipar, nem fejlôdhetik. A lengyel muvészi ipar mültja eddig nines földeritve. Csak fölötte hézagosan ismerjük ûgy irott kütföit, mint fönmaradt termékeit. Ez az oka, hogy a lengyel nemzeti muvészi iparröl mai napig egymâssal meröben ellen- kezô, egymâst kizärö nézetek uralkodnak. Az egyik nézet szerint mindama târgyak, melyek az orszâg templomaiban, palotàiban és müzeumaiban fön- maradtak, kivétel nélkûl idegen, olasz, német, vagy keleti eredetûek ; a mâsik nézet szerint pedig hazai mesterek készitményei volnânak. Az üjabb idöben megkezdett kutatâsokbôl azonban mâr is az derul ki, hogy ûgy az egyik, mint a mâsik nézet hibâs, és hogy az igazsâgot itt is a kôzépûton kell keres- nünk. Kétségtelen, hogy a régebbi idöben Lengyelorszâgnak volt muvészi ipara, de az nem mindig volt egyszersmind nemzeti jellegu is. Ez esetben ugyanis meg kell különböztetnünk a helyi, a hazai és az eredetileg tisztân nemzeti kis mûvészeteket. Az utöbbi idegen hatâsoktôl menten, a nép életébôb a nép sajâtos szûkségleteibôl, erköleseiböl, nemzeti tulajdonsâgaibôl tisztân és szabadon fejlôdik. A helyi vagy hazai iparmûvészet ellenben elsajâtitâs, idegen formâknak és motivumoknak tôbbé vagy kevésbbé tudatos alkalmazâsa, a mi azonban nem szoritkozik a puszta gépies utânzâsra, hanem a formâkat önällöan fejleszti tovâbb és ez âltal mintegy alkotö jellemet ölt. Az egészen honi, tisztân nemzeti iparmûvészet termékeibôl kevés maradt fönn és ez a kevés is oly közel âll a még ma is gyakorlatban levô ôsrégi hâzi és népi iparhoz, hogy emezt ûgy a formâk, mint a diszités szempontjâbôl is a tisztân nemzeti, a néppel veleszületett és ätöröklött mûvészet kifejezésének vehetjük. Minthogy mostanâban nagy buzgalommal fâradoznak ama, régi hagyomâny- ként âtszârmazott és szivös kitartâssal megörzött népi motivumok tovâbb fejlesztésén és eredeti mûvészetté valö érlelésén, Galiczia üjabb muvészi iparânak târgyalâsânàl bô alkalom fog kinâlkozni ezen motivumok taglalâsâra. Legnagyobb volt a német mûvészet hatâsa. A XVI. szâzad kôzepéig majdnem minden czéh német volt, s mikor aztân lengyelekké lettek, akkor is német mesterszavakat hasznâltak, de ûgy, hogy azokat a fôlismerhetetlenségig eltorzitottâk. A lengyel nemzetnek legrégibb tanitöi németek voltak az iparnak épen azon âgaiban, melyek legbensôbb kapcsolatban vannak a mûvészettel,