Page - 776 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

776 Az ország fóldarabolása után megszúnt minden szóvómúhely. Mostanában megkisérlették a lengyel makaton kivúl övcket is készíteni. Az clóbbivel való kisérlet jól sikerúlt; Potocki Oszkár gróf buczaczi múhelyében igen ízléses, jobbára aranynyal és ezüsttel átszótt selyem makat-kelmék készúlnek, melyek a legutóbbi galicziai kiállításon méltó figyelmet keltettek, és az idegen vendégek, mint lengyel külonlegességeket, szívesen vásárolták. A szövöipar mellett meg kell emlékeznünk a vele rokon himzZ müvészetxZA. Ez az országban egykor a fejlettség magas fokán állott és a galicziai mindkét szertartású templomokban, valamint a zsidó zsinagógákban ma is igazi remekeit órzik a himzö míivészetnek. Az 1894-ik évi galicziai országos kiállitás tórténeti osztályában a régi hímzésnek rendkivúl érdekes termékei kerúltek össze, köztük rutén és zsidó himzések is. Valamennyit túlszárnyalta a krakói székesegyház kincstárából való kmita-féle, vagy másként Szent Szaniszló miseruha. Ez a domború hímzésnek páratlan és a maga nemében utólérhetetlen alkotása; a szó szoros értelmében túvel elóállított szobrászati mú. A szent vértanú életének jeleneteit ábrázoló csoportok csudálatosan tokéletes kimunkáltságúak, mesterileg mintázottak; egyes alakok majdnem egészen elválnak a háttértól. A domború hímzésnek e hasonlíthatatlanúl érdekes emléke 1504-böl való. Figyelemre méltók voltak továbbá a rutén egyházi himzések, melyek Mária halálát, a tizenkét apostolt s efféléket ábrázoltak s az aranynak és ezüstnek színes alapon való változatos csilláma által túntek ki. A régi hímzés e termé- keinek érdekességét még fokozta az, hogy majdnem mind Lembergból és Krakóból, a hímzómúvészet e két fészkéból származtak. Az egykori Lengyel- országnak nagy részét a lembergi múhelyek látták el díszítményes és alakos hímzésekkel. Lembergben régtól fogva egészen a XVIII. század kózepéig külón és aránylag igen népes czéhe volt a hímzó múvészeknek (phrygiones); a czéh tagjai, a város vegyes felckezetúségéhez képest lengyelek, rutének és ormények voltak. Ugyanezen idóben a lembergi zsidók közt is számos hímzómúvész volt, a kik noha ki voltak zárva a czéhból, kiváló múveket állítottak eló, ha a városi consuloktól kapott nagyobb megrendelés nekik erre alkalmat szolgáltatott. Ilyen megrendelés volt példáúl 1659-ben a vadászati jelenetckkel díszített selyem sátor, melyet Lemberg városa János Kázmér királynak adott ajándékúl. Az egykor oly szépen virágzott múvészi hímzést idóvel egészen elhanyagolták, a templomok szükségleteit ízléstelen külföldi gyártmányokkal látták el. Csak újabb idóben kezd a múvészi ipar e nemes ágá újból follendúlni, és a leg- utóbbi országos kiállításon már láthatók voltak a múvészi hímzésnek olyan