Page - 824 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

824 nósen fekete égerrel elegyedik, melyek kózül a legutóbbi a lassú folyású patakok által átitatott mocsaras helyeken rendszerint felúlkerekedik s ha nem is nagy, de tiszta és egyenes nóvésú, magas tórzsú fákból álló erdórészeket alkot. A mocsaras erdeifenyvesekben gyakori a rozsdabura (Ledum palustre), melynek homályos zóld levélzetú bokrocskái kózül itt-ott élénken integetnek a mentalevelú Andrómeda rózsapiros csillagocskái. Az erdót néhol egy-egy sótétló víztükór szakítja meg, a mely a káka, sás és magas nád alkotta éló keretból esodálatos híven tükrózi vissza a magas égnek s a szomszédos fáknak képét; másutt meg egy-egy tisztás, melynek süppedékes talaját harmatfúvel s hamvas áfonyával tarkított mohaszónyeg fódi be; s csak itt-ott akad egy-egy emelkedettebb hely, melynek száraz talaja kopasz vagy hangával van benóve. Az eddig leirt erdóktól teljesen elütó alkata van a podoliai erdhiek, mely teljesen más termóhelyi kórúlmények kózt fejlódótt ki. A podoliai fensíkon, melynek nagy része egészen Pokutiához hasonlit, a talaj agyagos (gyakran lósz) és termékeny s tóbbnyire laza harmadkori rétegen fekszik; már a pontusi tájhoz tartozik, s így pusztai éghajlata van, mely azonban, mivel a fensík az erdós szármata s a még erdósebb kárpáti vidék kózé ékelódik, jóval szelidebb. A fensíknak csak éjszaki és nyugati széle, valamint nehány csekély dombos pásztája van erósebben beerdósitve (az i'igy nevezett Miodobory hegyek, azután Trembowla, Czortków, Ulaszkowce, Skaía), az ország tóbbi része azonban s külónósen a kózépsó nagy sikság erdótlen; 30 évvel ezelótt még nagyobbára valóságos pusztaság volt, fól- ruházva e pusztát jellemzó nóvényzettel (Pantalicha-puszta, Plosko, Kozova mellett, stb.) A podoliai és pokutiai erdóknek egyik jellemzó sajátossága az, hogy maguktól termett fenyúik és órokzóld eserjéik ninesenek. Az egyéb vidékeken oly gyakori hanga, a vórós és hamvas áfonya itt teljesen hiányzik és csak a (szintén gyéren található) repkény képviseli az órokzóld nóvényeket. Még a páfrán- és moha-félék sem gyakoriak. Az erdóket mindenütt, kivéve a mesterséges úton telepített fenyveseket, lombos fák alkotják, melyek részben szál-, részben sarjerdókül kezeltetnek. Uralkodó fanem a koesános tólgy, mert ez nemesak hogy nagy tiszta esoportokat alkot, melyek kitúnó tólgyfát adnak, hanem elszórtan a tóbbi erdókben is majd mindenütt, még pedig helyenként nagyobb számban is elófordúl. A koesános tólgy mellett legelterjedtebb a gyertyánfa, mely tiszta esoportokat is alkot, mindenütt megtalálható s a mi még roszabb, mind-