Page - 831 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Volume 19/2

831 Galiczia bundás vadjai sorában a legkiválóbb a medve, mcly azonban csak a magas hegység, nevezetesen a keleti Kárpátok erdeit lakja, elvétve azonban a nyugati vidékekre, egész Szilézia határáig is elbarangol. Alacsonyabb fekvésú crdókben csak olykor, a tulajdonképeni rónaságon pedig csak nagy ritkán találni és soha sem távozik a hegységtól messzebbre. Minthogy a havasi legelókón tartózkodó marhát elég gyakran megtámadja, a huculok félelmes ellenségnek tekintik s a hogy csak lehct, üldózik is. Az embert nem igen támadja meg, de ha ingerlik vagy megsebzik, ugyancsak kemény tusát kell vele vívni, s ilyenformán a vadászata nem ritkán sulyos balesetekkel jár. Sokat lelónek, de sokat ejtenek meg csapódeszkás veremben (stgpica) is, a mikor aztán fejszével verik agyon. Gyakorinak a medve épen nem mondható, de azért az 1885 és 1893 kózótti statisztikai adatok szerint mégis 151 darabot ejtettek el, melyekból a legtobb a keleti hegyvidék kerületeire esik, nevezetesen a dolinaira 45, a stryjire 24, a kosówira 20, a nadwornaira 15; nyugati Galicziára mindóssze csak ó.darab jut, ú. m. a zywieci (saibuschi) kerületre 4, a nowytargira 1 és a wadowiceire 1. Ugyanazon sótét rengetegek, a melyekben a medve tanyázik, a hiúznak is kedvelt lakóhelyei. A kisebb bundás, de kivált a szárnyas vadnak ez a leg- ádázabb ellensége néha bizony a legelészó birkákat és borjakat is megtámadja. Minthogy igen nagy terúleteken barangol és soha sem idóz egy-egy tájon soká, továbbá mivel igen messziról megérzi a veszedelmet s ilyenkor hamar odább oson: vajmi nehéz a vadászata. Némely évbeti nagyon ritka, máskor ellenben gyakoribb; így pl. 1889-ben, a mikor Spas kornyékén (Staremiasto kerúletében) 11 darabot ejtettek el, 1885 és 1893 kózótt 192 darab kerult kézre. Rokon természetú a hiúzzal a vadmacska, a mely szintén igen gonosz kártevó az crdókben. Az említett idókozben 198-at lóttek le belóle. Szór- ványosan fordúl eló külónbozó erdós tájakon és alkalmilag vadásznak rá. Üldóztetve kónnyen fára kúszik a vadász elól, de nem jól találva, neki ugrik s veszedelmes sebet is ejthet rajta. Sokkal gyakoribb e három dúvadnál a farkas, a mely, minthogy ncm- csak a háziállatokat, hanem elég gyakran az embert is megtámadja, még amazoknál is félelmesebb. A hegyi erdóségckben lakik ugyan leginkább, de ezeken kivúl a balti vidék kiterjedt éjszakkeleti erdeit és az Oroszországgal határos keleti kerúleteket is fólkeresi néha csapatokban, melyek kivált télen nyugtalanítják az illetó tájakat. Igen serényen vadászszák, és így az 1885 és 1893 kózótti idókózben 726-ot ejtettek el, melyekból a legtóbb az éjszak-