Page - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

10 egyes falvak, mint Hlinitza, Draczynetz, Bobcstie, Broszkoutz, stb. élénkítik c vidék széleit, a terúlet azonban néhány tanya kivételével jórészt lakatlan, és csak Michalczétól, meg Kamenától kelctrc találkozunk ismét falvakkal és más kisebb telepekkel. E magaslatok tetemes része 400 méter fôlé cmclkcdik, így a Cesarski las, Pojcnica, Deal Drakului nevú csúcsok, mindcnekclótt pedig a Cecina magaslata, melynek 539 méternyi tengerszín fölötti teteje a Pruth és Szereth közötti vízválasztó legnagyobb emelkedése. Még mintegy 50 évvcl ezelótt a hegy ormát egy régi vár romjai koronázták, melyekból azonban ma már alig áll néhány düledékfal a kopár keleti oldalon. Mert itt szabadon garázdálkodhattak a kôfejtôk, s a mit ezek meghagytak, azt szétdúlták a pásztorfiúk, ekként lassan elpusztitva a múltnak egy oly emlékét, melyról már egy 1456. évi foljegyzés tanúskodik. A többi oldalain a hegyet mindenütt súrú erdó borítja, mely szép nyári napokon a czernowitzi elókelóbb társaság kedvelt kiránduló helye. Gyönyöru is a kilátás a hegy tetejéról minden irányban. Dél felé az Arsura és Terenawka Christana emelkedik ; nyugaton a Michalecki las, az Ostry horb, a Spaska, stb. erdósége sôtétlik. Ejszak felé a Pruth vôlgyének szépségei tárúlnak elénk. A messze távolba veszó útak között a vaspálya tôltésén a „német ló" (a gózkocsi) szágúld s prüszkölve, fütyúlve hosszú kocsisort von maga után. A tarkálló vetések táblái közul, melyeket bársonyos rétek és erdós hegyoldalak koszorúja övez a látókór peremén, csínos helységek fehérlenek. Lenn a Pruth, a régiek Hierasus folyója kanyarog hol kavics zátonyok, hol súrú fúzesligetek elótt, melyek a balpartját szélesen szegélyzik. Végúl kelet felé nézve, a súrú lakosságú roschi völgyön túl Bukovina szívéig, a tartomány fóvárosáig ér tekintetünk. Czernowitz nagy számú házai, templomai és tornyai emelkednek ma ott, a hol hajdan, mikor a Cecina vára virágkorát élte, a mondai híríi Pauluka király óriási szempilláit hol a fülére húzta, hol meg hálósipka gyanánt a fejére boritotta, hogy köriil- nézhéssen országában. Akkor az a domb, a melyen ma Czernowitz áll, lakatlan, rideg ósvadon volt, a melynek csôndjét csak a bôlény verte fol. Ma pedig virúló, szép reményú város áll ott; míg a hegyen, melynek ormát egykor Pauluka király vára koronázta, csak egy-két elomló rom ôrzi a múltak emlékét, s a néma pusztaság csak akkor élénkúl meg kissé, ha egy-egy pásztorfiú jár arra, vagy ha a czernowitzi kirándulók vidám csapata keres a táján üdúlést. A vízválasztó legnagyobb emelkedését lassanként a domboknak mind alább szálló sora követi, mely még néhány kilométernyire húzódik, s aztán a talajnak újabb emelkedése kezdódik délkelet felé. A Cecinát elhagyva ismét