Page - 45 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

45 a Czercmosz folyó volgyébe érünk. A Pruth e legncvczetcsb bukovinai mcllék- folyója itt már jókora s tulajdonképen a galicziai ercdetú Fckcte- és a Bukovinában fakadó Fehér-Czcremoszból kerúl egyúvé. Emennek a forrás- patakjai a Pcrkalab, mely a Czarny-Dih (1.473 méter) délnyugati lábánál, és a Sarata, mely a Stara-Wipczyna (1.453 méter) meg a Tomnatik (1.454 méter) hegyekból bugyog eló. A Perkalab vólgyében, a Magyarország, Galiczia és Bukovina közötti hármas határ-osszeszógellés kózelében van a Rudolf trönörökös nevét viseló zsilip, a melynek segítségével nagy mennyi- ségú fát csúsztatnak le. E vízgát Bukovina legszebb vízmúvi építményeinek egyike, a melyben három csavarral emelhetó zsilip gyújti meg a Czercmosz felé levezetett vizet. A völgy csak Jablonitzánál és Koniatynnál tágúl annyira, hogy kisebb helységek számára elég helyet adhasson. Hegyen és völgyön mindenütt apró házikókat s nagyobb paraszt majorságokat látunk itt. Dolhopole és Stebne kózségek a Semakowa (981 méter), Demnekowata (613 méter), Henzary (934 méter), Kamenetz (964 méter) és a Kiczera (952 méter) lejtói között állanak. A Kiczera éjszaki lábánál, Usczcryki mellett egyesúl a két Czeremosz. Ennek völgye, mely tájképi szépség tekintetében Bukovina valamennyi vólgyét fólúlmúlja, már a Jalowiczora patak torkolatától kezdödö számos kanyarúlatával is szúntelen ébren tartja az utas figyelmét és érdeklódését. Mindenütt tetemes magasságú hegyeknek hol erdös, hol kopár lejtói kisérik, a melyek mindúntalan más-más irányba terelik a völgyet. E hegyeket azonban a völgy szúk volta miatt csak a folyam hoszszában nézve, vagy a galicziai partról lehet jobban áttekinteni, a mely jóval szélesebb a bukovinainál, a hol helyenként oly keskeny az út, hogy két kocsi csak bajosan tud rajta egymásnak kitérni. Nevezetes az ebben a völgyben hallható visszhang. Fölötte festöiek a magaslatok kivált napkelte- és nyugtakor, a midón a hajnal elsö, vagy az alkonyat búcsúzó sugarai ragyognak a tetökön, s megszólal á havasi kürt mélabús szava, végigrezegve e csendes, magános völgyeken. Jablonitzától a völgy helyenként tágúlni kezd s ilyen szélesebb öblökben virághímes rétek gyönyörködtetik a szemet. A házak körül a karcsú napraforgó aranysárga tányérai bólogatnak nagy, szívalakú leveleik fölött; a kertekból pedig a mák lecsüggö, halvány rózsaszín virágai köszöntgetnek. Kendert is látni mindenütt. A hol azonban a völgy ismét megszúkúl, mint Dolhopolenál, Stebnénél és másutt, ott e nyájas képek egy-egy idóre el-eltúnnek s másfélékkel váltakoznak.