Page - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

50 ebben a sorrendben hatott ez a hârom terulet Bukovina muvelôdésének fejlô- désére s e hatâs erejéhez képest juttatta e tartomânyt több izben vâltozott fûggô helyzetbe. Többnyire azonban, muvelôdésére épen nem kedvezôleg, a mindenkori muvelôdési és hatalmi kôzépponttôl messze félreesô elôôrsnek kellett lennie, hovâ a kôzéppontbôl âradô összes âldâsok csak megfogyatkozva jutottak el. Vâltozâst ebben csak a legüjabb korszak idôt takaritö és tâvolsâgot röviditö mûszaki folfedezései teremtettek. Ehhez képest azok a maradvânyok is, a melyek a régi idôkbôl fönmaradtak, viszonylag szegényesek. Mâr a legrégibb fôldtani rétegeket, melyekbôl az embernek Kôzép- Eurôpâban valö tartözkodäsa kimutathatö, vagyis a diluviumot illetôleg Bukovina mint hatârâllomâs szerepel. Tudva van, hogy ebben, az ôstôrténetet kutatök âltal r/°ibb k'âkorszahràk vagy paläolith korszaknak nevezett idôszak- ban a kozép-eurôpai ember kûlônféle, azöta kipusztûlt vagy kivândorolt âllat- fajokkal, igy a mamuttal, a gyapjas szôrû orrszarvûval, a barlangi medvével és az oroszlânnal, meg a rénszarvassal, stb. élt együtt, és hogy az a kevés, a mi ezek utân fönmaradt és itt létôkrôl tanuskodik, ezeknek az âllatoknak csont- jaival együtt fekszik az egykoruan alakûlt özönvizi lôszben vagy a barlangokban. Ez idôtâjt Eurôpânak egész éjszaki részét, hozzâ véve az éjszaki német és a lengyel siksâgot is, roppant glecsertömegek boritottâk s igy az teljesen lak- hatatlan volt, ûgy, hogy czekben az éjszaki orszâgokban paläolith maradvânyok nincsenek. Ennek az özönvizi korszaki jégâradatnak széle meglehetösen közel esik Bukovinâhoz, s igy itten vilàgrészûnk akkor lakhatö terûletének éjszaki hatârâhoz közel vagyunk. A bukovinai lôszlerakôdâsokban az emlitett âllatoknak mâr néhâny csontjâra, s azokkal a diluviâlis âllatvilâg egykori itt létének bizony- sàgâra talâltak, természetesen sokkal kevesebbre, mint Dél-Oroszorszâg gazdag lelôhelyein. Magânak, a diluviâlis embernek ittlétét tanüsitö jellegzetes bizony- sâgokra, ügy mint kikészitett, özönvizi korböl valö csontokra, egészen durva köeszközökre és effélékre ugyan még nem talâltak, s alighogy némi, a lôszbe âgyazott faszénnyomok hozhatök szöba szerény jel gyanânt ; mégis bizonyâra pusztân idö kérdése, hogy az immâr mindenfelé tôkéletesedô megfigyelés itten is a tartomânynak teljesen kezdetleges, legeslegrégibb mûvelôdésérôl is jobb példâkat hozhat napfényre. Az ïijabb h'èkorszakwdk (vagy neolith korszaknak) embere elôtt mâr Euröpa legnagyobb része egészen Skandinâvia déli részéig nyitva âllott, és a kort annyira jellemzö, finoman faragott és csiszolt köeszközöknek készitése épen éjszakon érte el legteljesebb kifcjlôdését. Bukovinâban viszonylag szintén