Page - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

54 bálványnyal, melyeket a Balkán-félszigetról, Kis-Ázsiából, Cyprusból, stb. ismerûnk. Az effajta lelt tárgyak alapján keletkezett tanúlmányokra itten bóvebben ki nem térhetünk, csak az azokból a mi korszámításunkra háramló hasznot említjük meg. Ezekkel a bálványokkal ugyanis régészetileg alaposan tanúlmányozott vidékre jutunk s az ott megállapítható idószámítás órvendetes módon egyezik a helyi idómeghatározással és kórúlbelúl a Kr. e. második évezrednek kôzepébe vezet bennünket. Ebbe az idóbe, a mikor a Fóldkózi- tenger keleti országaiban már magas fejlôdésû fémmúvelés (pl. a mykenei) mutatható ki, Kôzép- és Ejszak-Európában pusztán a kezdetét tehetjük a fémek, kivált a bronz ismeretének, s ezzel igen jól egyezik az is, hogy a szipenitzi lelt tárgyak kôzt egy egészen kis bronz szóg és egy bronzbádognak morzsányi tôredéke is kerúlt eló. Más jellegük van ezen kor védelemre alkalmas telepúló helyeinek. Ezeket halmokon vagy hegyfokokon alapították és olykor az egymást kOlcsónOsen oltalmazó foldsánczok egész sorozatával vették kórúl. Hliboka, Hlinitza, Felsó-Szeroutz, Kotzman és más helyek mcllctt maradtak fonn ilyen óskori sánczok. Habár biztosra vehetjük is, hogy mai alakjukra a késóbbi idók is lényegesen hatottak, a Hlibokában és Kotzmanban eszkôzôlt vizsgálatok alkalmával mégis olyan tárgyakra leltek, a melyek igazolják, hogy ezeknck a sánczoknak elsó készítése a kókorba ér vissza. Neolith-kori sírokúl ismerték fol egyes csoportjait az egész tartományban elszórtan elófordúló halom-síroknak (tumuli) is ; ezeknek nagyobb része azonban mégis késóbbi korszakokból származik. Ezek a kókori halom-sírok mindamellett más múvelódési fokhoz tartozhattak, mint a szipenitzi lelt tárgyak ; mert míg a nyílt telepúlésekben sima, festett agyagedényekre és túzkóból készített eszkôzôkre akadtak, addig példáúl a Radautz melletti Alsó-Horodnik halom- sírjaiból apró, durvább, festetlen agyagedények és átfúrt kóbalták kerúltek eló. A fémkor elsó fokozata, vagyis a bronz-korszak, a kelet-európai síkságon, a melynek szélén Bukovina fekszik, úgy látszik, nem ért nagy, ónálló fejlódést. Ellenben Magyarországban számos sajátságos formât hozott létre olyan tômegén a lelt tárgyaknak, hogy ez az ország óskori bronzokban a legjobban megáldott országok kôzé tartozik egész Európában. Igy hát nincsen mit csodálkoznunk azon, ha a bronz-korszakon át Bukovinában a magyarországi hatás kerekedik felúl és az e korszakból származó csaknem ósszes bronz leletek a magyar tipusokhoz tartoznak. Kûlônôsen áll ez a folteczenyi, kotzmani és pressekarenyi tokos vésókról, továbbá a prelipczei szép díszbaltákról, a melyeket mind